Basic HTML Version
átszólag pedig semmi különös nem
történt:
a kommunikációs szakemberként
dolgozó Nyáry Krisztián megosztott a
Facebook-oldalán egy képet a síelő Radnóti
Miklósról. A kapcsolati hálójában sokan
lájkolták és osztották meg az első képet,
ami így gyorsan terjedni kezdett.
A siker titka receptszerűen egyszerű:
egy mindenki által ismert irodalmi alak
szerelmi történetét helyezi a középpontba,
minden alkalommal egy kép kíséretében.
Mindenféle előzetes tervezés és jól
felépített kampány helyett a véletlennek,
valamint a jól tálalt tartalomnak köszön-
hetően óriássiker lett a facebookos
történetsorozat. A korábban irodalomtör-
ténészként végző, egyetemen tanító Nyáry
rendületlenül olvasott, kereste a kapcsola-
tokat, és jó érzékkel vette észre a különös
történeteket, és épített fel ismert és
ismeretlen karaktereket. Infotainment ez
a javából, vagyis információközlés
szórakoztatóan. Az
Így szerettek ők
című
könyv alapanyaga 70 százalékban
ugyanaz, mint a Facebook-történeteknek,
viszont bővebbek, vannak benne mű- és
levélrészletek, illetve gazdag és jogtiszta
képek.
Nagy íróinkról az iskolában sok fontosat
megtanultunk, igazi egyéniségüket csak a
műveiken keresztül ismertük meg, ami ter-
mészetesen más, mint a valódi énjük. Nem
maradt más, mint apró információmor-
zsákból rakni össze olyan színes karaktere-
ket, mint a hősszerelmes Petőfi vagy a
különleges nemi betegségekről ismert Ady,
hogy csak a legfontosabbaknál maradjunk.
Az írók magánélete rejtve maradt előt-
tünk, pedig sok érdekességet megtudha-
tunk róluk: Babits Mihály elkérte Szabó
Lőrinctől Török Sophie-t, Kassák Lajos
csúnyán bánt Simon Jolánnal, Ady Diósi
Ödönnel és Lédával élt szerelemben és
közös háztartásban.
Mi is komoly hívei vagyunk annak a
gondolatnak, hogy az irodalmi műveket
nem a szerzők élete felől lehet a legjobban
megérteni. Az egyes alkotók élettörténete
viszony annyira színes, zajos és szórakoz-
tató, hogy minden esetben árnyalják az
egyes versekről vagy regényekről alkotott
képünket. Mi lehet annál izgalmasabb,
mint megtudni, hogy Móricz csajozásból írt
színdarabot?
Nyáry informál és szórakoztat,
miközben olyan írói életművekre irányítja
rá újra a figyelmet, amikkel már egyálta-
lán nem, vagy egyszerűen máshogy
foglalkozunk.
Nyáry Krisztián a könyvben kevés
szerepet kap. Nem kommentál, nem
színez, nem reflektál. Szándékosan tartod
magad a háttérben?
Én így írok. Érződik a véleményem, csak
nem hangsúlyozom, nem ennek rendelem
alá a történetet. A magánéletben és olvasó
emberként is megengedő vagyok a
történetek hőseivel. Ha egy szerző valami
gyarlóságot követ el, akkor elgondolkozom
azon, van-e bármi, ami miatt felmenthető.
De nyilván ez az én olvasási módom, és
valószínűleg az olvasó számára is érződik,
hogy nem ítélkezem. Szakmailag erre
vagyok tréningezve, mert kommunikációs
szakemberként rendkívül sok mindent írok,
amikben az én személyes véleményem a
háttérbe van szorítva. Ehhez képest,
amiket most írok, az a szubjektív szabad-
ságnak a területe. Ennél jobban nem is
szeretném megmutatni magam.
Neked milyen a viszonyod a bulvárral? Az
Így szerettek ők bizonyos szempontból
irodalmi bulvár.
Ez egy infotainment műfaj, amely
egyszerre szórakoztat és informál, erre
nincsen pontos fogalom itthon. A magyar
sajtóban a bulvár az VV Béci és Győzike, az
enyémhez hasonló műfajok nem léteznek.
Persze a Facebook nem az akadémiai
értekezéseknek a terepe, rövid, szórakoz-
tató történetek férnek bele, ha ez bulvár,
akkor vállalom. Egyébként olvasóként
fontosnak tartom az igazi bulvárt is: ha
meg akarom tudni, hogyan mennek a
dolgok egy országban, akkor a legszigorúbb
gazdasági napilapot és a legtöbb példány-
számú bulvárlapot kell elolvasnom.
Önmagában a bulvárnak a kárhoztatása
butaság, még akkor is, ha nem gondolom
klasszikus értelemben bulvárnak, amit én
írok.
A közel egy éve tartó irodalmi történet-
gyártásban mi volt a legjobb dolog, ami
miatt újabb és újabb történeteket tudsz
írni?
32 könyves magazin