Basic HTML Version
1.
Vay Sándor figuráját, a
magát kalandor férfinak ha-
zudó grófkisasszonyt
(Saroltát) már Rakovszky
Zsuzsa
VS
című regényé-
ben megszerettük. Böhm
Aranka talán az egyetlen
igazi, ízig-vérig femme
fatale a magyar irodalom-
történetben.
2.
A szelíd Vajda János,
értesültünk döbbenten a
könyv lapjairól, nagyon
közel állt az igazi elmekór-
tani esetekhez. Ez a sztori
az utolsó asszonykával,
Bartos Rózával?
3.
Gárdonyi Géza hófehér,
hűséges szerelme csak
azért nem idegesítően
giccses, mert nagyon
szomorú, és tényleg
megesett.
4.
Van annál meghatóbb
lánykérési ajándék, mint
Kós Károlyé?
5.
Sárvári Anna valószínű-
leg sokkal butább és sokkal
kevésbé ragyogó volt, mint
a róla írt versek. Juhász
Gyula pedig egy igazi balek.
6.
Petőfi előre meghatároz-
ta Szendrey Júlia sorsát az
özvegyi fátylas verssel, a
fiatal költőfeleség további
élete ennek megfelelően
tragikus volt, és még utálták
is érte.
7.
Szerb Antal pont úgy volt
szerelmes, ahogy elképzel-
tük róla kamaszkorunkban
az
Utas és holdvilág
első
olvasásakor. Mélység
intellektualitással.
8.
Hogy ez a Szabó Magda
és Nemes Nagy Ágnes
milyen szép, és a többiek-
hez képest milyen megle-
pően szerencsés nők voltak!
(m.anna)
A kedvenc
történeteink
Az oktatásnak feladata bizonyos
mértékig, hogy szerethetővé tegye az
olvasást és az irodalmat a diákok
számára, mert itt dől el, hogy fog-e az
életében irodalmat fogyasztani vagy sem.
Ez nem azt jelenti, hogy ki kell valakit
emelni a kánonból, mást meg be kell
tenni. Egyszerűen nem szabad elfelejteni,
hogy akiknek a tankönyvek szólnak, azok
12-18 éves kor között vannak: ekkor
egyebek mellett a szerelmek meg a hősök
érdeklik őket. Nem biztos, hogy az a jó út,
hogy kötelezően be kell magolni Csokonai
és Petőfi összes iskoláját. De ezt egy jó
irodalomtanár pontosan tudja. Ő is azt
csinálja, amit én. Én csak elolvasom, amit
mások megírtak, mert tudom, hol kell
elolvasni, és átszűröm a saját stílusomon,
kiveszem belőle azokat a részeket,
amikről azt gondolom, hogy érdekesek.
Mi az az információ vagy pletyka, amit
egy elhunyt író magánéletével kapcso-
latban közölhetsz? A híres írókat
átlagemberként igyekszel bemutatni,
miközben pont azért érdekesek a magán-
életi pletykák, mert ismerjük őket. Hol
van a határ a számodra?
Emberi történeteket mesélek el,
amelyek írókkal, költőkkel estek meg.
Róluk szól, nem a műveikről. Abban nem
hiszek, hogy a művek értelmezése
mindenestül levezethető lenne az
életrajzból, de az is biztosnak tűnik, hogy
tökéletesen érintetlenül sem hagyja.
Nagyon egyedi döntés kérdése, hogy mi
az, amiről beszélhetünk, mi az, amiről
nem. A legegyszerűbb persze az lenne,
hogy arról nem írnánk, amit nem a
közönségnek szánt az író. De akkor a
magyar irodalom jelentős részéről le
kellene mondanunk, így a Szabad ötletek
jegyzékéről, a Móricz-naplókról és egy
csomó minden másról is. Arról nem
beszélve, hogy a szerzők, és úgy általá-
ban a művészek kevés kivételtől eltekint-
ve azért is alkotnak, hogy a nevük
fönnmaradjon, és valami nyomot
hagyjanak: nyom pedig nincsen életrajz
nélkül.
Eljutottál bármikor az írás során arra a
pontra, hogy egy bizonyos magánéleti
dolgot már tényleg nem lehet megírni?
Igen. Többek között Polcz Alaine azért
is nem került bele a könyvembe, mert túl
közel van. Arra vigyázok, hogy jelenkori
érzékenységet sértő történetet lehetőleg
ne írjak. Két kivétel van egyébként, ami
bentmaradt a könyvben is: az egyik
Gyarmati Fanni, de az egy egyedi
élethelyzet, mert százéves, a másik pedig
Pilinszky János első felesége, Márkus
Anna, aki Anna Markként képzőművész-
ként él Franciaországban, csak nem
szokták ismerni. Az ő története kellőkép-
pen régi volt ahhoz, hogy megírjam, az
ötvenes években játszódott. Olyanról már
nem írok, ami a hetvenes évek után
történt. Az olyan történeteket már
kétszer megfontolom, amikhez már
nekem is van személyes kötödésem. Vagy
ha tudom, hogy egy író vagy költő
gyereke olvassa a posztjaimat. Szóval ez
mind egyedi döntés és mérlegelés
kérdése.
Van olyan történet, ami akkor sem fér
bele a könyvbe, ha mondjuk Móricz
Zsigmond naplójában megjelent?
Ha megjelent a Móricz-naplóban, akkor
az elég nyilvános. Legfeljebb számomra
még nem áll össze egy történetté. Móricz
naplójából két dolgot tudunk meg:
hihetetlen érzékeny ember volt, aki
pontosan ismerte a női lélek működését,
a másik, hogy egyébként olyan szemét
módon bánt a nőkkel, amennyire csak
lehet. Ezzel visszakanyarodtunk a
kérdésedhez, hogy jogunk van-e ezt
megismerni. Én azt gondolom, hogy igen,
mert megismerünk egy férfit, a gondolko-
dását, a viszonyát a nőkhöz. Másrészt az
irodalomtudományi jelentősége is
hallatlan ezeknek: látjuk, hogy megír egy
történetet a naplójában, bemásolja egy
szerelmes levélbe, majd látjuk, hogyan
jelenik meg hónapok vagy évek múltán
átszűrve, átalakítva valamelyik regényé-
ben. A Móricz-napló mindenképpen jó
példa, hogy mennyire nehéz megtalálni a
privát szféra és az irodalom határait.
Emberi
történeteket
mesélek el,
amelyek írókkal,
költőkkel estek
meg.
34 könyves magazin