Page 53 - konyves5_szam

Basic HTML Version

Kicsi Lili
Karafiáth Orsolya
“Nem kívántam soha Lilike halálát, de tény, hogy egy idő után azért sem szurkoltam teljes szívemből, hogy éljen.”
Budapest 2012 | Scolar Kiadó | 268 oldal | 3250 Forint
A
-
Szöveg:
Szekeres Dóra
|
címke:
bántalmazás, leszbikus, kapcsolat, depresszió, nő
Az újságíró egy könyv megjelenésekor kivételezett helyzetben
van, mert még nyomdába sem került a mű, ő már kap egy
olvasópéldányt vagy titkos pdf-et, hogy előre el tudja olvasni
recenzálásra vagy interjúkészítés előtt. Így kezdtem el olvasni
a
Kicsi Lili
t egy nagy stócnyi A/4-es lapon és egyszercsak arra
lettem figyelmes, hogy körülöttem mindenhol papírok hevernek,
eltelt úgy másfél óra, de teljesen elfeledkeztem az időről, és
nem utolsósorban iszonyatosan nyomorultul érzem magam.
Kicsi Lili
I
gen, ez a kettősség a legnagyobb ereje a
Kicsi Lili
nek, ettől működik a könyv: egy-
szerre letehetetlen és rendkívül nyomasztó.
Karafiáth Orsolya, ahogy a 22. oldalon ol-
vasható interjúnkban is elmondja, bevallot-
tan valós történetet használt fel a regény
alapjául: egy fiatal lányt kamaszkorában
elcsábít a magyartanárnője, és évekig egy
olyan titkos, beteg viszonyba kényszeríti,
amelyben bár testi kapcsolatra nem kerül
sor, a bántalmazás mégis jelen van. Majd a
lány felnőve egy újabb, már valós leszbikus,
elnyomó, bántalmazó kapcsolatban találja
magát.
Fontos megjegyezni már az elején, hogy
a leszbikustéma ellenére a
Kicsi Lili
nem
leszbikusregény. Ez a történet ugyanúgy
megeshetne egy férfi és egy nő vagy akár
két férfi között is. Ez a regény az elnyomó
kapcsolatok természetét rajzolja meg na-
gyon erős és határozott színekkel. Karafiáth
nagy tapasztalattal és különösen jó arány-
érzékkel építi fel a történetet, a regény E/1.
elbeszélésmódjának köszönhetően a főhős,
Lia szemével látunk mindent, mint egy
filmben pontosan a tervezett pontokon
érezzük a szenvedélyt, a haragot, a bántal-
mazást, a megfelelő helyeken szorul el a
szívünk.
A szerző előző regényét
A Maffia-klub
ot
több kritika érte, és két állítás volt, amely
szinte mindegyikben megjelent: egyrészt,
hogy túl sok szereplőt és történetet moz-
gat, a szálakat maga sem tudja egy idő után
kibogozni, másrészt, hogy nyelve túlságo-
san hétköznapi, és ez szinte leugrik a regény
szövetéről. A
Kicsi Lili
esetében, lehet hogy
pont
A Maffia-klub
hibáiból tanulva,
Karafiáth szándékosan kevés szereplővel
dolgozik, és a mindentudó főszereplő tör-
ténetmesélésének köszönhetően a regény
végig feszes marad, nincs az az érzetünk,
hogy a történet ereje elsodorja a szerzőt.
Pedig erre nagy esély lenne, nagy írói ön-
fegyelem és tudás kell egy ennyire mély,
ezernyi apró momentummal, fontos morá-
lis és lélektani kérdéssel operáló témát ilyen
módszeresen kibontani úgy, hogy a regény
alapszándéka egyszer se csorbuljon. Ez kü-
lönösen azért összetett és nehéz feladat,
mert mindegyik szereplő annyira erős és
pontosan kidolgozott a könyvben, hogy
akármikor főszereplővé válhatnának. Ezért
is becsapós a regény címe, mert Lili bár nem
a főszereplő, mégis kulcsfontossággal bír
a történet szempontjából. Ő az, aki visel-
kedésével, lelki terrorjával és csábító lényé-
vel ráébreszti Liát arra, mi is történt vele
kamaszkorában; és pont ez a felismerés
adja meg majd az esélyt arra, hogy Lia ki
tudjon lépni az elnyomó viszonyból.
A szerzőt korábban ért másik kritika, mi-
szerint nyelve túlságosan hétköznapi a
Kicsi Lili
ben nem lehet támadási felület: a
könyv pont attól működik, hogy nyevle
szándékoltan beszélt, hogy azt érezzük Lia
velünk szemben ül és szinte szugerrálva
mondja és mondja ezt a szörnyűséget ne-
künk, mi pedig képtelenek vagyunk nem
figyelni rá.
A könyv talán egyetlen gyenge momen-
tuma számomra a vége volt: túl gyorsan,
és az addig terjengős történetmeséléshez
képest kurtán, leegyszerűsítve szakad meg
a regény. Kérdés persze, hogy be lehet-e
fejezni egy ilyen végtelennek tetsző törté-
netet? Lehet pont ez a trükkje a regénynek?
Hogy ezek a sztorik sosem befejezhe-
tők? 
A regény végig
feszes marad,
nincs az az
érzetünk, hogy a
történet ereje
elsodorja a
szerzőt.
könyves magazin 51