Basic HTML Version
Nem,
remekmű-
nek nem
remekmű, akárhogy
szeretné is a Los Angeles
Times meg a könyv
borítója ezt velünk
elhtetni. Sőt, a Raylan
még Leonard életművé-
ben sem foglal el
kiemelkedő helyet, meg
sem közelíti a
Swag
vagy
a
Glitz
színvonalát.
Fordulatos ponyva, a
Justified-sorozat sikerére
rásegítő, illetve abból élő
krimi, de annál nem több.
A könyv az amerikai
Justified
(nálunk:
A
törvény embere
) című
sorozathoz kötődik,
amely Leonard egyik
legnépszerűbb figuráját,
Raylan Givens szövetségi
rendőrt állítja közép-
pontjába. Akik ismerik a
szériát, azoknak a regény
sztorija nem hat majd
újdonságként. Kicsit
olyan ez a könyv, mintha
egy másik Justified-
dimenzióban játszódna
– találkoztunk ugyan már
ugyanezekkel a karakte-
rekkel, mégis másmilyen-
nek, sorozatbeli énjüktől
hajszálnyira eltérőnek
olvashatjuk őket.
Olyannak, ahogy Leonard
eredetileg elképzelte a
bagázst. Givens először
Leonard
Prontó
című
regényében tűnt fel,
majd újra felbukkant a
Riding the Rap
ben,
illetve a
Fire in the Hole
című novellában, ez
képezte a tévésorozat
alapját is. Az a probléma
igazán a Raylannel, tehát
ezzel a nálunk nemrégi-
ben kiadott regénnyel,
nemmagával a karakter-
rel, hogy – bár a dialógok
sziporkáznak, és a tempó
vágtató – a történet
recseg-ropog, a korábbi
Givens-regényeknél
pedig egyértelműen
gyengébb.
Elég az hozzá, Leonard
életművéhez nem itt kell
hozzákezdeni. Sőt.
(Wostry Ferenc)
A
könyvesbolti
eladóból
bestsellerszerzővé
avanzsált Williams
ifjúsági regényének
narrátor-főszereplője a
tehetségesen festő, 13
éves Luke. Miután
mániás depresszió-
ban szenvedő
édesanyja baleset
áldozata lesz, a
gyerek lelki
válságba hulló
apjával vidékre
költözik, egy
kidőlt-bedőlt
házikóba, felejteni.
Pokoli tájék ez, a
brit Ózd: dombok és
mocsarak közé
szorult gyárváros, ahol
szakadatlanul kopog az
eső, bömböl a szél, és a
romos házsorok közt
örök sötétség uralkodik.
A komor táj a főhősök
lelkivilágának visszatük-
röződése. A férfi
katatón módon magába
süppedt, reggeltől estig
whiskyzik, Luke pedig
tehetetlenül szemléli
apja önpusztítását,
miközben saját emlékeit
egymaga kényszerül
feldolgozni, vagy
szüntelen festésbe
szublimálni. Amikor
megismerkedik Jonnal,
egy helybéli árva
kisfiúval, még nem sejti,
hogy a magányos,
kopott ruhákban
grasszáló alak lesz (egy
erdő mélyére rejtett,
lovat ábrázoló farag-
vány mellett) mindket-
tejük legerősebb
mankója az újrakezdés-
hez.
A Luke és Jon a
gyerekkor árnyoldalaival
szembesít. Feltérképezi
egy súlyos trauma
feldolgozásának
folyamatát és a
gyereklét egyéb
hétköznapi nehézségeit,
mint például az iskolai
hierarchiába illeszkedé-
sért vívott súlyos,
sokszor megoldatlan
küzdelmet. A lassú
hömpölygéssel kibonta-
kozó történet csöpögős
szentimentalizmus
nélkül szól örök érvényű
igazságokról, magány-
ról, halálról, és arról,
hogy mindig van, aki a
néma segélykiáltást is
képes meghallani. Akkor
is, ha tudjuk, hogy a
gyerekkor védettsége
mindenestül odavan.
(barraban)
Lukeés Jon
RobertWilliams
„Zöld szemem van.”
Budapest 2012 | Scolar Kiadó | 288 oldal | 2750 forint | ∞ Simonyi Ágnes
A
-
Raylan–Atörvényembere
Elmore Leonard
„Raylan Givens egy szövetségi letartóztatóparancsot tartott a kezében,
amit egy bizonyos Angel Arenas nevére állítottak ki.„
Budapest 2012 | Jaffa Kiadó | 250 oldal | 2490 forint | ∞ Nemes Krisztián
C
Check-in
GerlóczyMárton
„A Ferihegyi reptér éttermében ültünk Móriccal.”
Budapest 2012 | Scolar kiadó | 182 oldal | 2950 forint
C
+
A
dott egy fiatal, sokat
utazó, kozmopolita
író, aki minden novellájá-
ban a világ másik
helyéről jelentkezik.
Utazótársa több is van,
de ez lényegtelen, hiszen
ugyanazt a flegma
karaktert hozzák,
akárhogy hívják is őket.
Ez a karakter megegye-
zik a narrátor, sőt, a
kötetben szereplő
minden magyar szemé-
lyiségével: Lajos, a
„csóró magyar író” úgy
gondolja, magyarnak
lenni szar, Magyarorszá-
gon élni szar, innen
elutazni is csak addig jó,
amíg az embernek
szembe nem kell néznie
a visszatérés rémével.
A legszarabb nyilván
az, amikor az utazás
folyamán, ami, mintha a
magyarlét alól kivett
szabadságot jelentené,
más magyarokkal
találkozik az ember, vagy
annyira magyarként
viselkedik, hogy még ő is
megretten magától. A
Check-in
novellái
tépelődő, önostorozó,
lázas önreflexiók a
szerző magyarságára
vonatkozóan, de
őszintén szólva: az
idegesítő fajtából. Már a
feledik novella után
viszolygunk a főhőstől,
aki végigissza, kurvázza
és kesergi a világot, nem
aktív, nem produktív,
nem potens, egyetlen
valós képessége az, hogy
a világ bármely pontján
mélységesen és őszintén
sajnálja magát amiatt,
mert magyarnak
született, és magyarnak
lenni, ugye, szar.
Pedig Gerlóczy jó író,
pontos és szigorú
mondatokkal dolgozik, a
csuklóból odakent
jellemzései vagy leírásai
időnként olyan találóak,
hogy az olvasó el is
felejti egy pillanatra,
mennyire maga mögött
hagyná az alteregó
„Lajost”. Félreértés ne
essék, nem az önreflexi-
óval van a probléma,
hanem az állandó,
idegesítő és teljesen
céltalan nyavalygással.
Zavarba ejtő könyv a
Check-in
, és nem azért,
mert ne tudnám
megmondani, milyen
minőségű: kifejezetten
jól megírt, tiptop
novellafüzér. De épp
annyira (szívből) meg
lehet utálni a végére érve
a kötetet, mint amennyi-
re a főhős utálja saját
magát.
(M. Anna)
56 könyves magazin