a vogonokét is), bármelyik év bármelyik
napjának bármelyik percére százszázalékos
bizonyossággal előre tudja jelezni a
világvégét, megfelelő forrásokkal alátá-
masztva, természetesen. Persze vannak
olyan emberek, akiknél a végítélet várása
nem marad meg elméleti síkon, hanem
maguk is tesznek érte: ilyenek az időről
időre felbukkanó, kollektív öngyilkosságra
buzdító (esetlegesen végre is hajtó)
szekták, vagy a másokon elindított
végítélet prófétái, mint az Aum Sinrikjo
szekta vak guruja, aki szaringázzal
árasztatta el a tokiói metrót a kilencvenes
években.
A halálom én vagyok
Az ember az egyedüli lény, aki képes
önmagán túlra tekinteni, önmagát
transzcendentálni, állítja Viktor Frankl,
a logoterápia négy koncentrációs tábort
megjárt megalapítója. Az ember ugyanak-
kor kicsi, az idő és saját tapasztalatai által
determinált, szorongó és esendő.
És halandó is – a személyes életre nézve
az apokalipszis nem más, mint a halál.
Minden ember csak a saját horizontjáig lát,
a kollektív tapasztalat pedig képlékenyen,
időről időre változik; ez tökéletesen tetten
érhető az elmúlt kétezer év végítélet-
variácóiban is. Pusztult a világ megint,
mondja Kerouac. Visszatérő kóda, hogy a
világ pusztul már mióta, de csak nem akar
véget érni. Egyes magyarázatok (főképp az
irodalom, lásd Philip K. Dick és William
Burroughs műveit) szerint az apokalipszis
már megtörtént. Kiléptünk az időből, ami
amúgy is csak illúzió, és senki nem vette
észre.
Az eredeti apokalipszisek szerint a
megsemmisülés után újrateremtés jön –
erről azonban elképzelésünk sincs, milyen.
Nincs fogalom, nincs készlet az új teremtés
leírásához, hiszen csak a réginek vagyunk a
birtokában. Az egyébként meglehetősen
rejtélyes, mai szemmel zavarosnak tűnő
Jelenések könyve ugyanakkor erről teljesen
világosan fogalmaz: „Íme, Isten hajléka az
emberek között! Velük fog lakni és ők az ő
népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.
Letöröl szemükről minden könnyet. Nem
lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás,
sem fáradság, mert az elsők elmúltak.”
Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme,
újjáteremtek mindent!” Majd hozzám
fordult: „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és
igazak.” Aztán folytatta: „Megtörténtek.
Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és
a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet
forrásának a vizéből.” ( Jel 21.3 -21.6)
Hogy a halál, illetve a világvége után
milyen perspektívák nyílnak, azt persze
jobb, ha mindenki személyesen rendezi el
önmagával és azzal, akiben hisz. Ez lehet a
Nagyon Magabiztos Tükörképünk fogmo-
sás után, lehet az Isten, lehet bárki. De
hogy egyszer be lesz nyújtva a számla
mindenkinek, legkésőbb az élete legvégén,
az kétségtelen. Az apokalipszis-, világvé-
gevárás azonban pont arról szól, mennyivel
izgalmasabb, ha ez nem egyenként
történik, hanem egyszerre kapja meg
mindenki a magáét.
6 KÖNYVES MAGAZIN
APOKALIPSZIS:
A kifejezés a görög apokalüpszisz szóból ered, szó
szerinti jelentése „kinyilatkoztatás, kijelentés, leleplezés”. Az Újszövet-
ség utolsó iratát, a Jelenések könyvét olykor „János apokalipszise”
néven is említik, mert Isten az utolsó időkkel kapcsolatos tudnivalókat
jelenti ki benne János apostolnak. A Jelenések könyve mellett a
Bibliában példák az apokaliptikus irodalomra Dániel 7–12, Ézsaiás
24–27, Ezékiel 37–41 és Zakariás 9–12 részei. A kifejezést a fentiek
mellett az utolsó időkre való általános, illetve az utolsó idők legvégső
eseményeire történő, konkrétabb utalásként is gyakran használják.
AZ APOKALIPSZIS NÉGY LOVASA:
Éhínség, Halál, Dögvész,
Háború. János jelenéseiben a végítélet végrehajtói. Terry Pratchett
egyik Korongvilág-regényében az apokalipszis négy lovasa menet
közben a (korong)világ bedarálása felé beül egy késdobáló csehóba
kocsmázni, és miközben végigisszák a pultot, megfeledkeznek arról,
miért is indultak el valójában. A jelenetsor tökéletes paródiája minden
túlzásba vitt Jelenések-magyarázatnak, amiket az ateista, vallásos
vagy épp esztétizáló emberi frusztráció hívott életre.
NOSTRADAMUS:
A végítélettel is foglalkozó középkori látnok
előszeretettel fogalmazott olyan homályosan, ahogy csak tudott, tág
teret hagyva a későbbi titokfejtőknek, hogy azt magyarázzanak bele a
soraiba, ami nekik jól esik. – A helyeket behatároltam, időket és
időtartamokat meghatároztam, hogy az emberek, akik utánunk jönnek,
lássák a jövendő eseményeket, és azokat tévedés nélkül megismerhessék.
Más írásokban még világosabban fejeztem ki magamat. A képzett embe-
rek a jóslatokat a homályosság ellenére is meg fogják érteni – írta az
1503. december 14. – 1566. július 2. között élt francia orvos a Próféciák
előszavában, de sajnos azóta a világtörténelemben senki sem vált
annyira képzetté, hogy bármit is kiolvasson a nettó zagyvaságokból.
APOKALIPTIKUS (VILÁGVÉGE-) HANGULAT:
„Minden
mindegy”-állapot, a nihilizmus tetőfoka. Az ember nem lát kiutat a jelen
szorongató állapotából, úgy érzi, az út végére ért, és nem tudja, merre
menjen tovább. Kollektív szinten gyakran megjelenik a történelem
folyamán, a vége gruppenszex, esetleg közös öngyilkosság lehet.
TECHNOLÓGIAI SZINGULARITÁS:
Vernor Vinge tudományos
kutatónak, a Szivárvány tövében írójának fogalma arra az eseményre,
amikor az internet vagy bármilyen mesterséges, gépalapú dolog
öntudatra ébred. Az információs evolúció szerinte attól a pillanattól
követhetetlenné válik az emberek számára, így a miáltalunk ismert
világnak ott lesz vége.
PESTIS:
Fertőző betegség, mára szinte eltűnt. Frankenstein mellett az
egyik legkorábbi világvégeregényt is a gótikus romantika nagyasszo-
nyának, Mary Shelleynek köszönhetjük. Az utolsó ember című könyvben
az emberiség a pestis miatt hal ki.
POSZTAPOKALIPTIKUS:
Világvége utáni. Remek terep minden
művészeti ágban arra, hogy a jelen dolgaiból kiindulva szabadjára
eresszük a fantáziánkat, vajon milyen lesz Utána.
TÖRMELÉK:
A teremtmények arca a világirodalom legszebb,
apokalipszisről szóló versében, amely egészen véletlenül magyar
nyelven született meg. „Akkorra én már mint a kő vagyok; halott redő,
ezer rovátka rajza, egy jó tenyérnyi törmelék akkorra már a teremtmé-
nyek arca. És könny helyett az arcokon a ráncok, csorog alá, csorog az
üres árok.” (Pilinszky János: Apokrif)
ÜRÖM:
Ez hullik az égből az Írás szerint a végidőkben. Oroszul az
üröm Csernobil, egy újabb érv David Thewlis számára a Mezítelenül
című filmben, hogy gátlástalanul lenyúljon mindenkit.
VOGONOK:
Douglas Adams író szerint szerint a Földnek azért lesz
vége, mert egy hiperűrsztrádát építenek a helyére. Ezt a feladatot a
költészetimádó vogonok hajtják végre a Galaxis útikalauz stopposok-
nak című regényben. Ez az összes pozitívum, amit el lehet róluk
mondani.
ZOMBI:
Élőhalott. Többféle magyarázat van arra, hogy miért is kelnek
életre a halottak. A modern horrortörténetekben a zombik általában
valamilyen vírus, biológiai kísérlet vagy természetfeletti erők miatt
kelnek életre, és csak nagyon ritkán tartoznak bárkinek az irányítása
alá. Tipikusan kevés intelligenciával rendelkeznek, és az élők húsára
éhesek. Sok esetben már nem is halottakról, csak fertőzöttekről szólnak
ezek a történetek, akikben csak az agresszió és az ösztönök működnek.