Basic HTML Version
írás, életbölcselet egymás kiegészítői, és
egy-egy cselekményszálat bitorolnak.
A város nem kevésbé fontos neki:
történeteivel megpróbálja kiigazítani a
Barcelonában vendégeskedő turisták
felületes tapasztalatait. Városában, amelyet
Dickens Londonjához hasonlóan szuverén
szereplőként kezel, a háború sebei még nem
forradtak be, hanem – minden turistakalauz
és utazásra buzdító reklám dacára – örökre a
város emlékezetének részévé váltak.
Ahogyan a vizionált
tetralógia eddigi köteteinek
történelmi-politikai szintjén
is vélhetően komoly
szerepe van Zafón saját
élményének: nagyapja csak
úgy szabadulhatott ki egy
koncentrációs táborból,
hogy megmentette egy
fasiszta katona életét.
A szél árnyéka
és az
Angyali játszma
egymás
ellenpólusai. Míg az előző
elsősorban az olvasásról, az olvasóvá válásról
szól, és megad mindent olvasójának, hogy
kényelembe helyezze magát, utóbbi az írás
műveletét helyezi a figyelem középpontjába,
és arra kényszeríti aktuális befogadóját, hogy
belépjen a szövegtérbe, és az olvasottak
tükrében ne csak a történetet, hanem
önmagát is újra-újraértelmezze. Az
Angyali
játszma
egy, az olvasóval folytatott játszma
kelléke és közege is egyben. Az előbbi –
Zafón megfogalmazásában – a feel-good-
story, míg utóbbi a feel-bad-story. Az
Elfeledett Könyvek Temetőjének ötlete
varázsütésre fogalmazódott meg benne a
Los Angeles-i évek alatt: ez a titokzatos
archívum képezi a történetek magját, hiszen
minden történet innen jön, és ide tart
(eredetileg, a regények fiktív világában
A szél
árnyéka
és
Amennyország fogságában
Julián
Carax, az
Angyali játszma
David Martín
műve). Zafón, aki már kisgyerekkorától
kezdve mániákusan vonzódott a kódok és
rendszerek iránt, a könyvtár vizuális
metaforájával a memória működését
próbálta leképezni.
Akármilyen hihetetlen, a
Don Quijote
17.
század eleji könyvsikere óta nem volt a Zafón
regényeihez mérhető őrület spanyol író
alkotása iránt. Az ismert spanyol írók – a hat
irodalmi Nobel-díj dacára, de leszámítva
Vargas Llosát, aki eredetileg perui származá-
sú – soha nem is álmodhattak ekkora
példányszámról, és széleskörű hírnévről.
Zafón vélhetően az egyike a jelenkor
írófejedelmeinek, aki (hacsak például
Murakami Harukira gondolunk) mesterien
képes vegyíteni a fajsúlyos témákat a
könnyed stílussal, miközben abszolút
értékálló alkotásokat hoz létre.
•
2008
Zafón nagy
művének az
éve, a könyvé, amelynek
vonalvezetését, narratív
fortélyait, dramaturgiáját és
fordulatait tanítani kellene.
Az
Angyali játszma
az előző
kötet előtti időkbe vezet
vissza, és tónusa is sokkal
sötétebb, mint elődjéé.
Zafón kimértebben bánik a
humorral, és nemcsupán
kacskaringóssá, hanema
természetfeletti
elemek játszóterévé
teszi regényvilágát. A
sztori ezúttal egy
fausti szerződés köré
szerveződik, miköz-
ben feltűnik a színen
Sempere, a könyvke-
reskedő és fia, és természe-
tesen az Elfeledett Könyvek
Temetője is, ahol újabb
könyvek cserélnek gazdát.
DavidMartín napszámos-
ként dolgozik egy lapnál,
majd szerkesztője tanácsá-
ra filléres regények írásába
fog, és elszerződik egy
kiadóhoz. A kiadó jócskán
megkopasztja az álnéven
publikáló Davidot, ezért
érkezik jó időben a
titokzatos idegen, Andrea
Corelli felkérése, aki
hatalmas összeget ajánl
egyetlen könyvmegírásá-
ért, ésminden akadályt
eltüntet David útjából, hogy
amunka kifogástalan ered-
ménnyel végződjön. A fiú
közben szerelemre lobban
mecénása és
pártfogója, Pedro
Vidal sofőrjének
lánya iránt, de
érzéseit csak
újdonsült ismerőse,
a cserfes írótanonc,
Isabella számára
tárhatja fel – a végtelenbe
nyúlómunka során egyre
inkább kiközösíti magát a
társadalomból. A helyzetet
bonyolítja, hogy David
lakhelye, a Barcelona
gótikus negyedében
található tornyos ház egy
fura gyilkosságnak rejti
kitapintható nyomait.
David kezdetben óvatos,
majd –mivel ezmár
megmaradt barátai testi
épségét veszélyezteti –
kockázatos nyomozásba
kezd, de ahogyan az előző
részben, amúlt (ésmeg-
annyi baljós szereplője) a
jelen irányítópultján is rajta
tartja kezét. David annak
előtte számtalan
krimifüzetet írt, így idővel
egyértelművé válik
számára, hogy az új vallás
manifesztumaként
megrendelt szöveg nem
egyszerűen egy kiadó
felkérésére íródik, és hogy
házának előző lakójával
ugyanúgy kapcsolatba
lépett a valóságban
évtizedekkel ezelőtt
befuccsolt párizsi székhe-
lyű kiadó igazgatója. Zafón
varázslatos könyve
beteljesíti
A szél árnyéka
által támasztott várakozá-
sokat: az egyszerre
izgalmas és szívfájdító
történet feltehetőleg
jócskán túléli majd a 21.
századot, és időtálló
remekműként vonul be a
következő korok irodalmi
tudatába is.
//
Z
afón 2011-ben nyitott
újabb kaput regény-
univerzumában, és
megírta
A szél árnyéka
szinte közvetlen folytatá-
sát, amely az 1950-es évek
végén játszódik, de
visszavezet a polgárhábo-
rú véres éveibe, amikor
Fermín, az éppen esküvő-
je előtt álló Don Quijote-
hasonmás és kíméletlen
retorikus még a Montjuïc-
erődben raboskodott.
Zafón egy gyors és ügyes
igazítással az
Angyali
játszmá
t is hozzákötözi a
főleg Daniel Sempere köré
épített cselekményhez,
amikor elárulja, hogy
Fermín cellatársa bizo-
nyos David Martín volt,
akit a börtön felügyelője
egy szöveg megírásával
bízott meg. Fermín
elmeséli bravúros szökése
történetét, és részleteket
árul el Daniel anyjának
haláláról is. Ahogy az
eddigiekben, itt is
kirajzolódik az aktuális
gonosz arcképe, aki
feltehetően tettre készen
most is arra vár, hogy
valaki felbolygassa a
múltat. A regényben
minden megvan,
ami egy jó könyv-
höz szükségeltetik,
elődeihez hasonló
tempóban olvastat-
ja magát, de talán
túl direkt módon
vázol fel egy
lehetséges magyarázatot
az
Angyali játszma
fantasztikus történései-
hez, igaz, a zárlatban – a
magyarázatot csillapítva
vagy késleltetve – szinte
ott vibrál a „Folytatása
következik” mondat –
Zafón ezúttal nem hagy
kétséget afelől, melyik
ponton fog majd hozzá
sorozata negyedik
darabjának írásához. A
harmadik rész képtelen
megismételni az előző
darab bravúrjait, kacska-
ringós cselekményvezeté-
sében és tempójában
inkább a legelső részhez
hasonlít. Barcelona ezúttal
világosabb oldalát mutatja,
bár a közelmúlt rémségei
(amelyek naturalisztikus
kibontását ezúttal is
csillapítja némi humor és
irónia) Fermín visszaem-
lékezésének folyománya-
ként kellő ellenpólust
szolgáltatnak a meghittsé-
get sugalló, advent idején
játszódó epizódhoz.
Davidon kívül sok más
szereplő köszön vissza az
első részből, például Julián
Carax, akinek könyvéből
mottó is található a regény
elején, vagy Fumero
rendőrfönök, aki annak
idején gyógyíthatatlan
sebeket ejtett Fermín
testén. Úgy tűnik, hogy
Zafón a rejtélyek megoldá-
sát a sorozat utolsó (?)
részére kívánja hagyni, de
a regényben így sem kell
csalódnunk, és ami a
legfontosabb, elolvasása
kötelező, hogy legalább
tapogatózni tudjunk Zafón
egyre teljesebb fikciójá-
ban. Mint szerzőnk állítja,
a negyedik részre nem kell
sokat várni: ő maga
minden erejét beleadja a
nagy csinnadrattával járó
zárlatba. Efelől semmi
kétségünk…
//
Angyali játszma
(2008)
Amennyország
fogságában
(2012)
14 könyves magazin