Basic HTML Version
hasonlatokban, erős költői képekben
tobzódó, patikamérlegen kimért próza-
nyelv Rubiné. Legelső munkái, a
Földobott
kő
(1952) és a
Szélvert porták
(1956) még
erősen vonalas, leginkább a szocialista
realizmus esztétikájából építkező családre-
gények voltak, nem is beszélve az egyene-
sen propagandairodalomként értékelhető
Partizánok a szigeten
(1953) című regényé-
ről. Ahogy azonban a Rubin életmű
gondozója és egyik legelmélyültebb
szakértője, Keresztesi József is írja a
Magvetőnél nemrég megjelent tanulmány-
kötetében, már ezek a művek is felmutat-
tak bizonyos, az érett Rubin-prózára
jellemző jegyeket és a kor szocreál
irodalmától idegen öntörvényűséget – esz-
tétikai és ideológiai értelemben egyaránt.
Rubin a
Csirkejáték
ban egy felnőni nem
tudó, de megromlott generáció hangját
hallatja: átütő, agresszív, önpusztító vágy
süt az anakronisztikusan kerekre formált,
lírai mondatokból. A főhős, Angyal Attila, a
feltörekvő, frusztrált, fiatal író és Carletter
Orsolya, a hajdan előkelőnek mondható úri
család sarjának héjanásza természettudo-
mányos pontossággal írja le az értelmet
felülíró szenvedélyt. Hagyjuk-e, hogy
felemésszen, tönkretegyen, vagy még
időben kiszakítjuk magunkat belőle? Erre
utal a cím is: „Amerikában úgy nevezik,
hogy csirkejáték. Ki mer tovább a sínen
maradni a robogó vonat előtt…”
Keresztesinél olvashatjuk, hogy a
címbeli angol kifejezést (chicken run)
James Dean 1955-ös
Rebel Without a Cause
(Ok nélkül lázadó)
című filmjéből kölcsö-
nözte, amelyet az 1956 októberi, Írószövet-
ségi hajókirándulás alkalmával látott
Bécsben.
A
Csirkejáték
és a másik főművének
tekintett
Római Egyes
is tapinthatóan
érzéki szöveg – erotikus és nem erotikus
értelemben egyaránt. Világképző módsze-
rének lényege a filmszerű jelenetezés és
az érzékekre ható leírások alkalmazása. A
Római Egyes
középpontjában is egy
zaklatott szerelem áll, Rostás Levente és
Benkő Piroska korántsem problémamen-
tes kapcsolata. Rostás alakja némiképp
Angyal Attila továbbírásaként is olvasha-
tó, ugyanúgy tetszőlegesnek ható
visszaemlékezésekből épül újjá egy
szerelem és egy élet története. Központi
témája – a
Csirkejáték
hoz hasonlóan – a
szerelem és a szenvedély fonák természe-
te és a szerelmi kapcsolatainkon keresztül
is megélt egzisztenciális magány. Külön
érdekessége a
Római Egyes
nek a kulcsre-
gényjelleg: Pilinszky János Martinszky
László néven, Jancsó Miklós Czakóként,
Galsai Pongrác Baksay Aliként jelenik meg
a történetben.
Rubin Szilárd az iskolapéldája annak,
hogy valaki lehet kevés művel is jelentős
alkotó. Érdekes módon azonban még
legrajongóbb kritikusai is hajlamosak
elismerni, hogy két főműve sem mentes
bizonyos prózaírói aránytévesztésektől,
előfordulnak túlírások, beszüremlik a
didakszis, némi modorosság, érzelgősség.
Hogy ez mégsem zavaró, és hogy
kijelenthetjük, a háború utáni magyar
próza egyik kiemelkedő alkotójáról van
szó, a Rubin-próza szuggesztív, átható,
megragadó erejével és lírai szépségével
magyarázható.
•
Az
Aprószentek
volt az a regény,
amelyet Rubin
Szilárd sosem
tudott befejezni.
Nemcsak azért,
mert 2010-es
halála tette ezt
lehetetlenné,
hanem mert
hosszú évtizede-
kig bajlódott a
könyvvel. Szó
szerint behálózta
a történet, nem
egyszerűen
esztétikai, hanem
morális problé-
mák is gyötörték:
túl közel került a
témához. Az
Aprószentek
a
huszadik század
egyik legbrutáli-
sabb gyilkosság-
sorozatáról szól,
és valahol a
riport- és a
lélektani regény
között billeg.
Keresztesi József
szerint már maga
„a témaválasztás
is eleve vesztes
helyzetbe hozta
Rubint”, hiszen a
gyilkosságsoro-
zattal kapcsolat-
ban időről időre
felmerült, hogy
azt nem a
letartóztatott
Jancsó Piroska,
hanem szovjet
katonák követték
el. Ez pedig olyan
politikai akadá-
lyokat görgetett az
oknyomozó
riporter-író elé,
hogy szinte
megírhatatlanná
vált a könyv.
Másrészt Rubint
annyira megigéz-
te Jancsó Piroska
karaktere, hogy a
kutatás során
folyamatosan attól
kellett tartania,
elveszíti objektivi-
tását, így lett
kétszeresen
nehezített a
vállalkozás.
Harmadrészt a
magyar irodalom-
ban kevéssé
bejáratott műfaj
az oknyomozó
riportregény,
számos olyan
stiláris kérdéssel
bajlódott Rubin,
amelyek például
egy amerikai
szerző munkáját
nem nehezítik.
Így aztán a sosem
befejezett
Aprószentek
végül
Keresztesi József
szerkesztésében
jelent meg idén a
Magvető Kiadó-
nál.
(Szekeres Dóra)
AZ APRÓSZENTEK
KUDARCA
1953. október 13. és 1954. augusztus 14.
között egy különös bűnténysorozat
tartotta rettegésben a törökszentmikló-
siakat : sorra tűntek el fiatal lányok (a
csak éppen tizenévestől a majdnem
húszévesig). Hol a vásárlásból nem
tértek többé haza, hol a vasárnapi vásár
forgatagában tűntek el – öt lánynak
veszett összesen nyoma. Volt, amelyik
korábban is „kicsapongó” életet élt,
ezért azt gondolták, megszökött valami
férfival, volt, amelyik szegény, de
gondos, szerető családban nőtt fel.
Minden egyes eltűnés után nyomozás
indult, és a vallomások szerint a lányok
majd mindegyike egy fiatal nő
társaságában volt eltűnése előtt. A
hatóságok furcsa, szinte amatőr
módon reagáltak, mert bár a vallomá-
sok mindegyike megemlítette Jancsó
Piroska nevét, akit prostituáltként
tartott számon a rendőrség, és
döbbenetes módon többször kihallgat-
ták az eltűnések idején, mégsem
találtak semmilyen bűnesetre utaló
jelet vele kapcsolatban. Majd egy évnek
kellett eltelnie, hogy egy éjszaka egy
menekülő fiatal nő azzal verje fel a
rendőrséget, hogy Jancsó Piroska meg
akarta erőszakolni és fojtani, miután
előzőleg felajánlotta, hogy szállást
nyújt neki éjszakára. Ekkor már
házkutatást tartottak a nőnél, és a ház
alatti kútban megtalálták az öt áldozat
foszlásnak indult hulláját. Azonosítá-
suk lehetetlen volt, nemcsak az
állapotuk miatt, hanem mert az eltűnt
lányok családja képtelen volt elfogadni,
hogy az ő gyermekeiket találták meg.
Nem voltak hajlandóak azonosítani a
holtesteket, jeltelen sírba temették őket,
a családok pedig örökké várták haza a
lányaikat.
Jancsó Piroska több tanúvallomást
tett, az egyikben még szerepeltek a
szovjet katonák, akiknek bűntársa volt,
de az utolsó vallomásból rejtélyes
módon ez már hiányzik. Jancsó
Piroskát kötél általi halálra ítélték,
anyját, akire szintén terhelő vallomást
tett, szintén halálra ítélték de ezt
később életfogytig tartó börtönre
változtatták.
Rubin Szilárd Jancsó Piroska
anyjával és gyerekével, valamint több
áldozat családjával, a nyomozásban
részt vevő rendőrökkel is találkozott,
ezt a több évtizedes tényfeltáró
nyomozást és alkotói munkát örökíti
meg az
Aprószentek
.
(Szekeres Dóra)
A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI
GYILKOSSÁGSOROZAT
könyves magazin 21