Basic HTML Version
Akit újra és újra felfedezünk
Rubin Szilárd
Rubin Szilárd írt partizánponyvát, bűnügyi történetet és
szocreál családregényt is, de nem ezért tartjuk számon.
Egyáltalán számon tartjuk? Hiszen minden róla szóló
méltatás azzal kezdődik, hogy Rubin műveit elfeledték,
de most végre újra rátaláltunk. Majd azt is kétségbe
vonják, hogy egyáltalán rátaláltunk volna. A Rubin-próza
búvópatakként csörgedezik, ám időről időre felszínre
bukkan.
Ha
Rubin-reneszánszról
beszélnénk, nem lennénk
feltétlenül pontosak.
Hiszen a kultusznak nem
volt mihez képest újjászületnie. A
Csirkejá-
ték
című regény első, 1963-as megjelenése
óta több ízben került már figyelem
középpontjába, a legszűkebb szakmán
kívül azonban nem sikerült híveket
szereznie magának. És ez korántsem a
regény hibája. Csak a legutóbbi időkben
felismert jellemzője a magyar kánonképző-
désnek egy furcsa anomália: az ötvenes-
hatvanas-hetvenes évek sokszor nagysze-
rű, gyakran csupán jó, és legalább oly
gyakran persze kimondottan silány szerzői
úgy lúgozódtak ki az irodalmi emlékezet-
ből, mintha nem is lettek volna százezres
példányszámban olvasott, megbecsült írók
a maguk idejében. Sok esetben a politikai
érintettség az oka ennek a diszkvalifikáci-
ónak, más esetben a prózafordulat
ízlésátformáló hatása miatt váltak e
szerzők ódivatúvá, előfordul azonban,
hogy semmilyen ésszerű oka nincs annak,
hogy lemondtunk e néhány évtized kis- és
nagymestereiről.
Fejes Endre, Mándy, Ottlik, Karinthy
Ferenc, Szentkuthy. Ők még a szerencsé-
sebbek. Hány nagyszerű írót nem olvas-
tunk, még ha esetleg hallottunk is róluk?
Rubin Szilárd esetében azonban még erről
sem beszélhetünk, hiszen ő főművei első
(majd második, harmadik) megjelenése
idején sem keltett értékeihez méltó
visszhangot. Erre leginkább kétirányú
korszerűtlensége adhat magyarázatot: sok
tekintetben korát megelőző bátorsággal
írt, bizonyos értelemben mégis régimódi
volt. Ahogy Dunajcsik Mátyás fogalmaz a
Holmiban megjelent, 2010-es esszéjében:
„Rubin Szilárd életműve (…) egy elhagyott
lakás valahol a Mészöly, Ottlik, Nádas és
Esterházy nevű felhőkarcolók mögött, a
»prózafordulat« néven ismert városrész
tőszomszédságában, közvetlen átjáróval a
Pilinszky-monostor kerengőjébe, és egy
sarokra a régóta bezárt Darling eszpresszó-
hoz, melynek lelakatolt üvegajtaja mögül
éjszakánként még mindig kihallani az
Újhold aktuális számát szerkesztő Nemes
Nagy Ágnes reszelős gordonkahangját.”
Rubin költőként kezdte pályafutását, az
Újhold köréhez tartozott, olyan pályatár-
sak meghatározó szellemi erőterében,
mint Pilinszky vagy Nemes Nagy Ágnes.
Aztán hamar prózára váltott, és onnantól
fogva nem is tért vissza a lírához, de
nyelvének költőisége továbbra is szembe-
ötlő. Szinesztéziákban, meghökkentő
Szöveg:
Falvai Mátyás
|
Kép:
MAGVETŐ
címke:
regény, krimi, riport, hírnév, kánon
20 könyves magazin