Basic HTML Version
Kicsi Lili egy nagyon olvasmányos,
szinte beszélt nyelven íródott regény.
Úgy tudom, igaz történeten alapul,
hogyan talált meg téged ez a sztori?
Két és fél évig dolgoztam a könyvön, de
az elején nem sejtettem, hogy végül ez
lesz belőle. Az alapsztori adott volt:
ismertem valakit, akivel mindez megtör-
tént, persze az írás során sokat változtat-
tam az alaptörténeten. Mikor ez a
személy tíz évvel ezelőtt megtalált,
annyira megrázott, amit megosztott
velem, hogy egyből tudtam: én ezt meg
akarom írni. Eredetileg egy három szálon
futó regényt terveztem, de aztán a
Lili-történet annyira erős volt, hogy úgy
döntöttem, trilógiába rendezem az addigi
vázlatokat, és majd a másik két szálnak is
külön-külön regényt szentelek. Három
női történet fogja így majd kiadni a
trilógiát, amelynek a munkacíme egyelőre
Triumph.
A Kicsi Lili alapszituációja meglehető-
sen kemény: voltaképpen egy pedofiltör-
ténetről van szó, még ha ez elsősorban
lelki, és csak kis szempontból testi
értelemben mesél a bántalmazásról. Egy
fiatal lány története ez, akit behálóz és
szinte tönkretesz a középiskolás osztály-
főnöke. A főhős és egyben a narrátor Lia,
aki tizennégy és fél éves, amikor beleke-
rül ebbe a viszonyba, és több mint tíz évig
nem is fogja fel, mi történt vele valójá-
ban, hiszen a legfogékonyabb életkorban
keveredett ebbe a beteg szerelembe,
amiben felnővén természetesnek találja
az egész kapcsolatot. Később, pont a
második történetszálon, a Lili-történet
kibontakozása során tudatosodik benne,
hogy mi is történt vele, miféle felnőtt is
vált belőle. Rendkívüli módon meghatá-
rozza minden érzelmi viszonyát az, hogy
nem egészséges kamaszkora volt, hanem
a tanárnője elcsábította és egy klasszikus
elnyomó viszonyba kényszerítette.
Ez a mozzanat fogott meg leginkább a
sztoriban: hogyan alakul ki bennünk,
hogy miképp viselkedünk a kapcsolata-
inkban? Min múlik, hogyan viszonyulunk
a legintimebb dolgainkhoz? Szerintem az
anyánkkal és az első fontos szerelmünk-
kel való kapcsolat az, amely mentén
később működünk.
A történet bármennyire nyomasztó,
valahogy képtelenség elszakadni tőle, én
alig tudtam letenni.
Engem is ez rázott meg, amikor először
hallottam. Ijesztő volt az a természetes-
ség, ahogy az elszenvedő mesélt, és
döbbenetes volt hallgatni, hogy milyen
volt a folyamat, ahogy realizálódott
benne, mi is történt vele. Ezt a félelmete-
sen természetes hangot akartam
visszaadni a könyvben. Azt akartam,
hogy az olvasó is élje át, ahogy rápakolják
ezt a történetet, hogy egyszerre legyen
kimerítő és adja vissza azt a szituációt,
amikor valami nagyon érdekes és egyben
nyomasztó dolgot hallgatunk, és nem
tudunk szabadulni a helyzetből. Ezért
választottam hozzá ezt a cseppet sem
irodalmi, már-már köznyelvi stílust.
Megmutattad a valódi Liának a könyvet?
Igen, és nagyon megviselte. Volt is egy
kis félelmem, hogy végül letiltatja, aztán
ez alaptalannak bizonyult. Annyit kért,
hogy küldjünk egy példányt a Mari
karakterét ihlető tanárnőnek, amikor
megjelenik a regény. Mert ha rá ilyen
hatással volt, kíváncsi, milyen hatással
lesz majd arra a nőre, aki egyébként máig
gyakorló tanár. És valóban, ahogy a
könyvben is olvasható, hozzáment az
egyik volt diákjához, és ugyanúgy bánik a
tanítványaival, mint azt anno tette a
főhőssel.
Hogyan került Lia ebbe a viszonyba és
miért nem tud szabadulni belőle?
Liának gyakorlatilag nem volt választá-
sa: ha tizennégy évesen elcsábít valaki,
aki ráadásul a legkedvesebb tanárod, akit
szinte istenítesz, nem tudsz gondolkodni.
Ő egy védett, szinte elzárt közegben
cseperedett addig, éppen ezért sejtése
sincs arról, hogy milyen beteg sztoriba
csöppent bele. Titkolózásra, hazugságra
lesz kondicionálva, mert Mari, a tanárnője
olyan erős, szuggesztív és egyben nagyon
beteg személyiség, akinek szinte
lehetetlen ellenállni.
A főhős hosszú, szinte egybefüggő
visszaemlékezése, óriásmonológja után
nekem kicsit kurtán fejeződik be a
regény.
A
A
A
Minden
könyvembe
beleírom
magamat, de ez
inkább csak a
stílusra
vonatkozik.
24 könyves magazin