Sok vitám volt a befejezést illetően a
szerkesztővel, neki sem tetszett az én
változatom, újra is írtam, úgy is adtam le
a könyvet. De sehogy sem hagyott
nyugodni a dolog, másfél hétig nem
aludtam, annyira zavart, végül visszaír-
tam az első változatra, olyanra, ahogy
szerintem jó. Számomra fontos volt, hogy
pozitív végkicsengése legyen a könyvnek,
hogy Lia, a főhős a rádöbbenés és
feldolgozás folyamata után le tudja zárni
a vele történteket. Meg akartam mutatni,
hogy szerintem akármilyen nehéz
sztorikból fel lehet állni.
Lia, a narrátor a főhős, mégis Kicsi Lili a
regény címe. Miért?
Mert szerintem ő a kulcs mindenhez.
Lia a Lilivel való találkozás során döbben
rá, hogy mi történt vele gyerekkorában.
Lili nagyon vonzó jelenség, ez engem is
nagyon megfogott a történetben.
Szépségfetisiszta vagyok, és ha a
szépség még külső bájjal és annyi pénzzel
is párosul, hogy azt igazán ki lehet
aknázni, tudom, milyen nehéz ellenállni
egy ilyen személynek. Lili, akárcsak Lia,
szintén megnyomorított karakter, hülye
anyával, furcsa mostohaapával és rejtett
leszbikussággal – mindezektől egy
hihetetlenül frusztrált valaki lett, aki
minden felgyülemlett feszültségét azon
veri le, akitől a vonzást érzi, és akihez ő is
vonzódik. És az ilyen beteges báj igenis
nagyon vonzó tud lenni.