Basic HTML Version
Joseph Anton
Salman Rushdie
„Később, amikor a világ felrobbant körülötte, és a halálos fekete madarak összegyűltek az
iskolaudvar mászókáján, haragudott magára, amiért elfelejtette annak a BBC-s újságírónőnek a
nevét, aki elmondta, hogy régi élete véget ért, s egy új, sötétebb létezés kezdődik.”
Budapest 2012 | Ulpius-ház Kiadó | 736 oldal | 4999 Forint | ∞ Greskovits Endre
A
+
Több mint húsz év telt el azóta, hogy Khomeini ajatollah a
Sátáni versek
miatt fatvát mondott ki Salman Rushdie íróra,
aki emiatt évekig bujkálni kényszerült, és aki az akkori időszak
félelmeit, tapasztalatait most egy könyvben írta ki magából.
A
Joseph Anton
novembertől már magyarul is olvasható.
olyanok, akik úgy gondolták, hogy a
Sátáni versek
cím kimondottan a Koránra
utal, és emiatt akarták „a pokolra
küldeni” Rushdie-t, mások pedig azt
találták különösen sértőnek, hogy a
regényben szereplő bordélyházban az
örömlányok a próféta feleségeinek a
neveit viselik.
Salman Rushdie-ra tehát halált
kiáltottak, és ezzel új időszámítás
kezdődött az életében. Ő maga így vallott
ezekről a napokról: „Volt benne valami
valószerűtlenül komikus, hogy egy olyan
regény, mely angyali és sátáni metamor-
fózisról szól, maga is átalakul önmaga
ördögi változatává (…)”
Rushdie-ból, az íróból egy csapásra
szimbólum lett: Khomeini híveinek
szemében nem volt több, mint egy, az
iszlámot semmibe vevő és meggyalázó
nyugati író, mások azonban a szólássza-
badság hősét látták benne. Onnantól
kezdve azonban bujkálás volt az élete. A
címben szereplő név is ekkor keletkezett,
mégpedig a két kedvenc írója, Joseph
Conrad és Anton Pavlovics Csehov
neveinek vegyítéséből, a rendőröknek
ugyanis szükségük volt egy olyan álnévre,
Hány
élete van Salman Rushdie-
nak, adódik a kérdés,
melyet csak részben indokol, hogy a
Sátáni versek
miatt az írónak évekig
kellett bujkálnia, rettegnie. Neki minden-
esetre biztosan van legalább kettő, és
meg kell hagyni, már a fatva előtti évek
sem voltak érdektelenek. Az igazi
vízválasztó mégis 1988 volt Rushdie
életében, ekkor jelent meg ugyanis a
Sátáni versek
, amelyért azután 1989
februárjában Khomeini ajatollah fatvát
mondott ki rá.
Hogy micsodát? — hökkenhetett meg
Salman Rushdie, amikor a BBC tudósítója
Valentin-napon felhívta ezzel. Az író
utóbb bevallotta, akkor hallotta ezt a
szót életében először. Pedig a kezdet még
biztatónak is tűnt, Angela Carter például
– miként arról
Joseph Anton
című életrajzi
kötetében Rushdie is megemlékezik – a
következőket írta az új regényről a
Guardianben: „olyan eposz, amelybe
lyukakat ütöttek, hogy beengedjék a
látomásokat… sűrű, beszédes, néha
harsányan jókedvű, rendkívüli kortárs
regény.”
Irán vallási és politikai vezetője
azonban szentséggyalázással vádolta az
írót, és felszólított minden muszlimot,
hogy végezzen vele és azokkal, akik
lefordítják és kiadják a regényt.
De mi is volt a probléma? A blaszfémiát
kiáltóknak nagyjából minden. Eleve a cím,
amely egy apokrif és bizonytalan eredetű
Korán-részletre utal: eszerint Mohamed
állítólag elismerte volna a mekkaiak
három istennőjét, ám Gábriel arkangyal
megfeddte a prófétát, mondván, ezzel a
sátáni sugallatnak engedne. A dolog
jelentősége nem más lett volna, mint-
hogy Mohamed ezzel engedményeket
tett volna a többistenhívőknek, a szóban
forgó sorok azonban utóbb végül nem
kerültek be a Koránba. Voltak azután
AHÓNAP KÖNYVE
SALMAN RUSHDIE:
JOSEPHANTON
48 könyves magazin