Basic HTML Version
Szöveg:
Ruff Orsolya
címke:
iszlám, fatva, önéletrajz,
üldözés, Nobel-díj
amelyen szólíthatják. A hús-vér íróból így
még a saját életében fikció lett. A
történetet író tollat azonban ezúttal nem
Rushdie vezette.
A Rushdie-ból lett Joseph Anton
bevallottan félt: kezdetben két-három
napnál tovább soha nem maradt egy
helyen sem; volt, hogy parókát öltött
(igaz, ez csak egyetlenegyszer fordult
elő, mert azonnal felismerték), és volt,
hogy a konyhapult mögé bukott le,
amikor Walesben váratlanul betoppant
valaki a számára menedéket adó házba.
„Miközben ott kuporgott és hallgatta,
ahogy Michael a lehető leggyorsabban
megszabadul az emberétől, nagyon
szégyellte magát. Ha valaki így bújik el,
akkor minden önbecsülését elveszti.”
Gyáva volt, frusztrált és mindvégig
rettegett, de közben persze azért írt is,
ebben az időben keletkezett például
A
mór utolsó sóhaja
, és a fia kérésére írt
Harún és a Mesék Tengere
.
A felhők azonban nem vonultak el
egyhamar: a
Sátáni versek
et több
országban betiltották, a regény jónéhány
példányát máglyára vetették, és táma-
dást intéztek a könyvet árusító könyves-
boltok ellen. A kötet japán fordítóját a
kilencvenes évek elején megölték, olasz
fordítóját késsel sebesítették meg,
norvég kiadójára pedig rálőttek. Az írót
rendkívül megviselte a támadások híre,
és ahogy most, évek múltán bevallja,
nem tudta elhessegetni az érzést, hogy ő
tehet minderről. „Ellenségei – vallja
akkori önmagáról – olyan ügyesen
hárították rá a felelősséget, hogy már ő is
elhitte.”
Rushdie-nak talán emiatt is sok-sok
évre volt szüksége ahhoz, hogy lenyugod-
va és egyfajta távolságtartással – erre
szolgál az egyes szám harmadik személy
– végre kiírhassa magából mindazoknak
az éveknek a keserűségét, fájdalmát és
frusztrációját. Ő maga sokat változott,
akárcsak a világ körülötte. A 2001-es
terrortámadásokat követő napokról ezt
írja: „Ami a
Sátáni versek
ért vívott csatát
illeti, még mindig nehezen lehetett
megállapítani, hogy győzelemmel vagy
vereséggel ér-e véget.” A félelemnek
ugyanis olyan légköre alakult ki, vallja az
író, amikor az övéhez hasonló könyveket
nehezebb lett kiadni. Sőt – teszi hozzá
mindehhez – „talán megírni is”.
•
• 1988. szeptember 26-án megjelenik
a
Sátáni versek
az Egyesült Király-
ságban.
• 1989. február 14-én Irán spirituális
vezetője istenkáromlónak minősíti a
könyvet, és
fatvát
mond ki Rushdie-
ra.
• 1989. március 7-én a Rushdie-ügy
miatt
megszakad a diplomáciai
kapcsolat
az Egyesült Királyság és
Irán között.
• 1998 szeptemberében Khatami
elnök lezártnak nevezi a Rushdie-
ügyet, az iráni kormányzat pedig
világossá teszi, hogy sem támogatni,
sem hátráltatni nem fogja az író
életének kioltására tett kísérleteket.
• 2005-ben Khamenei ajatollah a
mekkai zarándokokhoz címzett
üzenetében ugyanakkor
megerősíti a
fatvát
, mondván, azt csak az a
személy törölhetné el, aki eredetileg
kihirdette, Khomeini ajatollah
azonban akkor már tizenhat éve
halott volt.
• Rushdie állítólag azóta is minden év
február 14-én kap egy csomó „Valen-
tin-lapot”, melyekben a feladók arra
emlékeztetik, hogy nem feledkeztek
meg a fatva parancsáról.
• 2012 szeptemberében egy alapít-
vány
3,3 millió dollárra
emeli az íróra
1989-ben kitűzött vérdíj összegét,
mert szerintük, ha Rushdie-t már
megölték volna a
Sátáni versek
ért,
akkor nem készült volna el a Moha-
med prófétát gúnyoló amerikai film
sem.
A fatva
kronológiája
könyves magazin 49