Basic HTML Version
mikor két éves volt,
szüleivel Kiotóból a
nyüzsgő kikötővárosba, Kobéba költözött.
Miután a kiskamasz Murakami megtanult
angolul, falta a nyugati írók könyveit.
Szerencséje volt, mert az idegenektől és
tengerészektől hangos városban könnyű
volt olcsó olvasnivalóhoz jutni. Az amerikai
kultúra teljesen elvarázsolta, lenyűgözték a
tévéshow-k, ruhák, autók. Ez lett az ő
saját, személyes csodaországa, bár csak
1984-ben jutott el először az Egyesült
Államokba. Otthonról is erős kulturális
ingerek érték, noha szülei inkább hazai
pályán mozogtak, mindketten japán
irodalmat tanítottak. Murakami unta a
japán írókat, és inkább Dosztojevszkijt,
Dickenst, Vonnegutot, Capotet és
Fitzgeraldot részesítette előnyben. A
tanulással hadilábon állt, nem voltak jó
jegyei, sőt egyik középiskolai tanára
egyszer kezet is emelt rá.
Gyermekkorában a zenéléssel is kacérko-
dott, de semmilyen hangszeren nem tudott
jól játszani. Tizenötödik születésnapjára
egy koncertjegyet kapott ajándékba a
kiváló amerikai dzsesszdobos, Art Blakley
fellépésére. Ekkor találkozott először
életének egyik legmeghatározóbb ihletfor-
rásával, a dzsesszel. Szerinte könyvet írni
épp olyan, mint zenélni: először el kell
játszani a témát, majd improvizálni, a
végén pedig levonni a következtetést.
Stílusát nemcsak F. Scott Fitzgerald
elegánsan áramló prózája, de Charlie Parker
szabadon ismétlődő szólamai is formálták.
-
fogalmazódott meg a
gondolat a 29 éves
Murakami
Haruki
fejében 1978 áprilisában,
miközben kedvenc japán
baseballcsapata, a Yakult
Swallows meccsét nézte a
tokiói Jingu stadionban. Annyira
lenyűgözte a játék ritmusa, hogy
úgy érezte, bármire képes. Még
arra is, hogy írjon egy könyvet.
Tíz hónapmúlva megjelent
a
Szél énekét hallgatni
(Kaze
no uta o kike)
, amellyel
elnyerte a Gunzo Magazin
legjobb új írónak járó díját, és
elindult az úton, amely Japán
legnépszerűbb írójává és a
kortárs posztmodern próza
nagymesterévé tette.
A történetet olvasva nehéz
elhinni, hogy Murakami nem is
akart író lenni. Csak így alakult.
“Tudjátokmit?
Megpróbálkozom
a regényírással”
Szöveg:
Rostás Enikő
címke:
Japán, USA, popkultúra, futás, DZSESSZ, Nobel-díj
4 könyves magazin