Ez a harc lesz a végső
SZÖVEG:
SZEKERES DÓRA - VIRÁGH ANDRÁS
|
CÍMKE:
VILÁGVÉGE, MAGYAR, VÁLSÁG, KATASZTRÓFA, CSŐD
Az ősi mitológiák mindegyikében megénekelt világvége az újkori történelem alakulásának
köszönhetően tulajdonképpen a 20. század hajnalától kezdve állandó témát szolgáltat mind a
közbeszédben, mind a tudományok és a művészetek világában.
1910-ben a Halley-üstökös újbóli
megjelenésében vizionálták az apokalip-
szist, szűk harminc évvel később pedig
Orson Welles H. G. Wells azonos című
művéből készült híres-hírhedt rádiójátéka,
A világok harca
hitette el a hallgatókkal,
hogy támad a Mars. Itthon a Nyugat első
nemzedékének számos alakja örökítette
meg az 1910-es világvégével kapcsolatos
várakozást: Babits Mihály, Cholnoky Viktor
és Juhász Gyula mellett Kosztolányi egy
Milkó Izidor nevű szerző novellájának
ismeretében írt világvégeszöveget
Világ
vége
címmel, és helyezte el Esti Kornélt
szerepeltető írásai között.
„A világvége mint szükségképpen
kitalált, azaz fantasztikus téma gyakran
összemosódik a sci-fi-irodalommal” –
mondja Bíró-Balogh Tamás, Kosztolányi
Dezső életművének és a korszak irodalmá-
nak egyik kutatója, a Szegedi Tudomány-
egyetem munkatársa. A magyar tudomá-
nyos-fantasztikus irodalom kezdeteinek
írásait egy négykötetes válogatássorozat-
ban gyűjtötték össze (
A fekete sugár,
A rádiumkirály, Budapest nem felel,
A hazugság halála
), ebben a gyűjtemény-
ben található Kosztolányi már említett
Világ vége című novellája is, amely
természetesen nem a hagyományos
értelemben vett sci-fi. Kosztolányi maga
ugyan többször is írt a témáról, regényt is
tervezett ezzel a címmel, de nála mindig
valami emberi történet van a középpont-
ban, és nem a világ sorstragédiája, mondja
a kutató.
Ekkoriban nagy hatással volt a magyar
írókra – Karinthy Frigyesre különösképp –
H. G. Wells, akinek több írása is foglalkozik
a világvége-látomással. Ugyanekkor egy
másik, a korban nagyon olvasott, mára
kissé elfelejtett szerző, Camille
Flammarion magyarul is sok kiadást
megért műve,
A világ vége
című regény volt
az egyik legnépszerűbb, a témával
foglalkozó könyv. Magyarországon több
fordítása is keringett ekkor, olyan is volt,
hogy hetilap-előfizetés mellé adták
ajándékba a rövidített változatot. A francia
szerző eredetileg csillagász volt, regényé-
nek ötletét innen vette.
A világ végét
meg
is filmesítették, a harmincas évek legelején
vetítették a filmet Magyarországon is.
Ennek hatására megnövekedett a hazai
világvége-irodalom: volt, aki tárcát írt, volt,
aki novellát, és volt, aki regényt, ponyvá-
tól-lektűrtől a szépirodalomig.
Természeti katasztrófa helyett a
történelem adott okot a későbbiekben arra,
hogy a magyar szerzők az apokalipszisről
írjanak. Bíró-Balogh Tamás szerint a
világvége mint toposz természetes
következményként jelenik meg minden
válság – például gazdasági – idején.
„A húszas-harmincas évek fordulóján
ehhez Európában – és így Magyaror-
szágon is – hozzáadódott
a fasizmus előretörése, ami
csak erősítette ezt a
tendenciát.” A kutató
szerint ez napjainkra is
igaz, szerinte egyálta-
lán nem véletlen, hogy
a nagy sikerkönyvek
nem a valós világban
játszódnak:
„Az írók véget
vetnek a reáliának,
és mindenféle
tinivámpír ésvagy
farkasember-
szerelem lesz a
legsikeresebb
könyvek központi
témájává.”
A két világháború
között időszak és konkrétan
a második világháború kitörése
még jobban felerősítette az apokalip-
tikus eszmék terjedését, elég csak Babits
Elza pilótájára
gondolnunk. A hidegháború
keserű tapasztalata lenyomatának
tekinthető Illyés Gyula „lírai oratóriuma”,
Az éden elvesztése
(1969), de Weöres
Sándor több költeménye is, amelyekben a
játékos felszín alatt a jövőbe vetett
pesszimizmus ereje munkál (pl.
A jövendő
emberiséghez
). A magyar irodalomban újab-
ban Krasznahorkai Lászlónak (és a regénye-
iből készült Tarr Béla-filmeknek) köszönhe-
tően lehet sajátos világvége-hangulatról
beszélni, noha a
Sátántangó
szerzőjének
prózája nem ad meg pontos dátumokat és
eseményeket. Az apokalipszis nála az
egyén létélményének visszafordíthatatlan
megtörésével egyenértékű esemény, amely
aztán kozmikus mértékűvé fajul.
A jóléti világ teljes csődje felé tartó
berendezkedés egyre gyakrabban kongatja
meg a vészharangot, mindazonáltal új
divatja lett a carpe diem ősi szemléletének
is, már ha Faludy György versét idézzük:
„A jövő század lesz a végső, / kipusztulnak
az emberek - / mögéjük kapdosni is késő. /
Zabáljatok! Élvezzetek!”