Rothadó világ
SZÖVEG:
NEMES DÁNIEL
|
CÍMKE:
VILÁGVÉGE, ZOMBI, APOKALIPSZIS, HALOTT, VÉR
Az apokalipszis nem akkor a legfélelmetesebb, ha haragvó angyalok hozzák el. Sokkal rosszabb, ha egy
személytelen, szürke, rohadó, hörgő horda nyel magába.
Noé bárkájától a
Jelenések könyvén
át
Mary Shelley
Az utolsó emberéig
számtalan
mű hozta már el az emberiség végét, a
huszadik század pedig elárasztott minket
az apokaliptikus művekkel. Gyilkos vírusok,
idegenek a világűrből, és a mindent
elpusztító (atom-) háború talán a legismer-
tebb világvégehozók a klasszikusok között,
de jöttek már elő idegenek a tengerek
mélyéről, és ébredtek öntudatra harci
robotok is. Ezek a verziók a tanulatlan
elméket talán kielégítették 1968-ig, de
aztán George A. Romero
Az élőhalottak
éjszakája
című filmjének megjelenésével
eljött a már mindenki számára hihető
világvége, megjelentek a Sétáló Holtak,
beköszöntött a Rothadó Kor, a Büdös
Apokalipszis. Megjelentek a zombik.
Romero előtt sokféleképpen képzelték el
az élőhalottakat: volt természetfölötti és
tudományos ok, amiért megjelentek, volt
értelmes és békés zombi is; 1968 után
azonban általánosan elfogadott lett a
lassan mozgó, agyatlan, emberi húsra éhes,
oszló hullák képe. Az igazsághoz hozzátar-
tozik, hogy a sétáló holtak már korábban is
megjelentek a fantasztikus irodalomban: a
legismertebb szerző talán H.P. Lovecraft,
aki már 1921-ben holtakat támasztott fel a
tudomány segítségével a Herbert West:
Re-animator
című elbeszélésében. A
klasszikus élőholtsereg viszont valóban
Romero után lett széles körben ismert és
közhelyként alkalmazott az írók között.
Sok tudomány, kevés
fantasztikum
Ami a hagyományos regényeket illeti,
világvégeszempontból a zombitémában
utazó könyvek nagy része nem igazán
érdekes, hiszen legtöbbször csak egy ház,
falu, vagy éppen völgy esik áldozatául a
csoszogó hulláknak, ami a helyi lakosok