Már a negyvenes évei végét taposta, amikor
A százéves ember
megjelent. Miért várt ilyen
sokáig az első regénye megírásával?
Azt szoktammondani, hogy nekem 47 évbe
telt megírni az első könyvemet. Tulajdonkép-
pen mindig is írónak tekintettemmagam.
Igaz, amíg tényleg író lettem, egy csomó más
dolgot kellett csinálnom, így tanultam, majd
dolgoztam újságíróként és különböző
cégeknél. Aztán mikor végre úgy éreztem,
hogy készen állok az írásra, akkor már elég
magabiztos voltam ahhoz, hogy azt írjam,
amit valóban akarok.
Egy sikeres újságírói-produceri karriert
adott fel azért, hogy prof író lehessen.
Mennyire volt mindez tudatos, megterve-
zett döntés eredménye?
Valahol sorsszerű volt. Egy olyan médiacéget
vezettem, amelynek száz alkalmazottja volt;
keményen dolgoztam, és egy idő után túl
nagy volt rajtam a nyomás. Aztán egy napon
úgy éreztem, hogy ez túl sok. Bele is
betegedtem az egészbe, és ahhoz, hogy
jobban legyek, fel kellett hagynom az addigi
életemmel. Tulajdonképpen véletlenszerűen
alakult úgy, hogy végre lett annyi időm, hogy
azt csináljam, amit mindig is akartam. Szóval
ha nem dolgoztam volna olyan keményen,
akkor, attól tartok, még mindig a
médiabizniszben lennék. De végül úgy
döntöttem, feladom a munkámat, eladtam a
kellett jönnöm, hogy Stieg Larsson és a többi-
ek inkább megkönnyítik a dolgomat; nekik is
köszönhetően az emberek kíváncsiak lesznek
más szerzőkre. Franciaországban azonban
például rácsodálkoztak arra, hogy akad olyan
svéd szerző, aki nem csak depressziós
hangulatú, hanem humoros műveket ír.
A könyvet a nagyapjának ajánlja, aki
szerint nem érdemes olyanra hallgatni, aki
csak az igazat mondja. Meséljen róla
valamit: mit tanult tőle, milyen hatással
volt önre?
A nagyapám 1986-ban halt meg. Úgy
emlékszem rá, mint egy laza, idős emberre,
aki egy padon ül és történeteket mesél.
Tulajdonképpen olyan, mint Allan Karlsson
[A százéves ember főhőse – a szerk.]
. Ő
inspirált engem a regény megírásánál. De
Karlsson karakterének megalkotásánál nem
volt előttem egyetlen konkrét személy sem.
Karlsson kezdetben tulajdonképpen csak
egy eszköz volt számomra: szükségem volt
rá ahhoz, hogy keresztülsétáljak vele a teljes
huszadik századon. Ehhez pedig olyasvalaki
kellett, aki ilyen magas kort ért meg. Aztán
persze egyre szorosabb kapcsolatba
kerültem vele, és a karaktere egyre nagyobb
jelentőségre tett szert.
A regény cselekménye átível a huszadik
századon, ráadásul Karlsson a maga
módján befolyásolja is a történelem
cégemet, sőt, mindenemet eladtam
Svédországban, és egy kis faluba költöztem a
svájci-olasz határ közelébe. Ebből a szem-
pontból én is „kimásztam az ablakon”. Aztán
a válásommiatt visszaköltöztem Svédor-
szágba, jelenleg Gotland gyönyörű szigetén
élek.
A regény csak Svédországban egymilliós
példányszámban kelt el, a fordítási jogokat
számos országba eladtákmár. Kezdő íróként
hogyan tudott megbirkózni a sikerrel:
örömmel töltötte el vagy inkább némi
szorongással?
Néha azt mondommagamnak, hogy a
szomorú kimenetelű válásom egyetlen jó
következménye az volt, hogy nem hagyott
elszállni az írói sikerek idején. Ha arra
kíváncsi, hogy van-e rajtam nyomás a
készülő, második könyvem kapcsán, akkor
azt kell mondanom, hogy nem érzek semmi
ilyesmit. Az élvezet kedvéért írok, ráadásul
olyasmit írhatok, amit én magam is szívesen
elolvasnék.
A skandináv fkció, különösen a bűnügyi
történetek, nagyon népszerűekmostanság.
Szerzőként ez megkönnyíti vagy inkább
megnehezíti a dolgát?
Mielőtt írásra adtam volna a fejem, nem
nagyon tűnődtem ezen. Mostanában azonban
– például ha promóciós úton vagyok - rá
Jonas Jonasson:
Most is legalább
húsz sztori van
a fejemben
Először a címbe szerettem bele – mondja az újságíró-producerből lett
svéd író, Jonas Jonasson. A jelek szerint nincs egyedül:
A százéves ember,
aki kimászott az ablakon és eltűnt
című, fanyar humorú regénye több
országban is a sikerlisták élén áll. Pedig Jonasson saját bevallása szerint
soha nem írta volna meg a regényt, ha egy betegség rá nem döbbenti:
változtatnia kell addigi életén. A könyvből hamarosan flm készül, miközben
Jonasson már következő regényén dolgozik.
Szöveg:
Ruff Orsolya
|
Kép:
Sara Arnald |
címke:
skandináv, humor, történelem, siker
könyves magazin 25