Még az a szerencse, hogy a ChaosWalking-
könyveknek nemez a céljuk. Ez a negyvenegy
éves fckó valami olyat tett le az asztalra,
aminek tényleg nincs párja: nem is tudom,
hogyan lehetne nevezni ezt az új jelenséget,
talán ifúsági sci-f-szabadversnek.
Ha belekezd az ember az első részbe, a
Kés a
zajban
című kötetbe, máris érti, mire
gondolok. Egy tizenkét éves fú panaszos,
félőrült monológjának kellős közepébe
csöppenünk, amelyből kiderül, hogy a srác egy
olyan bolygón él, ahol mindenki olvas
mindenki más gondolataiban (ezt az olvasható
gondolatot nevezik Zajnak), és ebből a srácnak
már nagyon elege van. Ami először vágja arcon
az olvasót, az nem is a sztori, hanema nyelv,
amellyel bizony eleinte küszködni kell. A
narrátor nem is próbál érthető lenni, csak
folyik és folyik belőle a szó, anélkül hogy
ügyelne az igényesmegfogalmazásra vagy
arra, hogy logikusan kövessék egymást az
események. Nincs idő gondolkodni, megfor-
mázni amondanivalót, hiszen nem is
emlékezésről, nema klasszikus értelemben
vett történetmesélésről van szó: a főszereplő
nonstop amostban van, és azt közvetíti, ami
éppenmost, a jelenben zajlik. Ömlik a friss
információ ránk nyersen, szinte feldolgozatla-
nul. Ha a tudatfolyam-technikamegszületését
irodalomtudósok a zoetróp és amozi
felfedezésével magyarázzák, akkor Ness írói
technikájamögött valószínűleg illik az
internetet, az okostelefonokat és az ún.
információs boomot megemlíteni mint a
nézőpontot formáló erőket. Hotya Hajni
műfordító valami eszméletlen szöveget nyújt
át nekünk, szerencsésmagyar olvasóknak:
Ness szinte sértően nyers, csupaszon is szép
nyelvét sikerült úgy átültetnie ami szóvirágos
nyelvünkre, hogy azzal még növeli is a szöveg
lírai értékét.
És ha az olvasó többre is vágyna a bódító
nyelvnél, elárulom, hogy azért a sztori is erős.
Egy ismeretlen bolygón vagyunk, ahol csak
férfak élnek (a nőket kiirtották), és a főhős,
Todd kivételével már mindenki felnőtt. Nem
derül ki honnan, de valószínűleg a Földről
kerültek idemég korábbanmint hódító
telepesek. Disztópiákból és posztapokaliptikus
sci-fkből ismerős amiliő: az emberek
nyomorban élnek, mezőgazdálkodnak és
rongyokban járnak, puska van, de kocsi nincs,
mint a 15. században. Amegállíthatatlan
gondolatolvasás zavaró képességről a
városban úgy tudják, hogy azt az őslakosoktól,
a szpakkerektől kapták el, akik a leírás szerint
nagyjából úgy néznek ki, mint a na’vik az
Avatarból, csak a bőrük nemkék, hanem fehér.
Todd aztán talál valamit az erdőben, ami
csöndet áraszt magából, és ki akarja deríteni,
mi az. Egyébként ismenekülnie kell, mert
nevelőszülei (két férf persze, mert nők nincse-
nek) nemakarják, hogy a fú részt vegyen a rá
váró felnőtté avató szertartáson, mert ezzel
minden esélye elveszne a bolygónak arra, hogy
egy tiszta és ártatlan hős valamikor rendet
tegyenmajd. A különleges, magából csöndet
árasztó dologról már mindjárt a történet elején
kiderül, hogy honnan is ered: egy lánytól,
akinek lezuhant az űrhajóra a bolygóra.
Kemény kis csajról van szó, aki legalább olyan
elszántan harcol és gyilkol majd az elkövetke-
zőkben, mint Todd. És ha a könyv végére érve
azt hinné az ember, hogy ez nemmás, mint
egy szép kis tanmese gyarmatosításról, vallási
fanatizmusról és a felnőtté válásról, akkor a
második rész olvasásakor alaposanmeglepő-
dikmajd, ugyanis sokkal többről van szó
mindenféle trendi társadalmi témák illusztrá-
lásánál.
A
Válasz és kérdés
, amely kereken egy évvel
az első rész utánmeg is jelent, tele van
váratlan fordulatokkal. Például felbukkan egy
terrorista szervezet, amit nők vezetnek.
Merthogy kiderül: a bolygónmégis élnek nők,
méghozzá kegyetlen elnyomás alatt,
elszeparálva, vaspánttal a csuklójukon, életük
végéigmegjelölve. Miután elszakítják
egymástól a két főszereplőt, a lány, Viola
ehhez a lázadó asszonycsapathoz kerül, akik
megszöknek a városból, és gyilkos támadáso-
kat intéznek ellene. Csúnya dolgok történnek
itt: a na’vi-szerű szpakkereket a férfak olyan
módszeresen kezdik begyűjteni és vérfagyasz-
tó eszközökkel lemészárolni, amilyet ifúsági
regényben énmég nemolvastam.
Miközben az őslakosok nagy halmokban
égnek, a terrorista nők bombái pedig újabb és
újabb helyeken robbannak, a szerelem is
fellobban az elválasztott gyerekek között, akik
már csak azért küzdenek, hogy egyszer majd
együtt lehessenek. Közben pedig (pont nem
úgy, ahogy az a tündérmesében lenni szokott)
mindketten bejárják azt amocskos utat a
felnőtté- és szabaddá válásig, amelyet a 21.
század egyik legjobb ismerője, Ness szánt
nekik. Azt mondom, hogy a 21. század egyik
legjobb ismerője, mert nála aktuálisabb
szerzőt tényleg nehézmomentán felmutatni
ifúsági szépírók közül: Ness képesmindazt a
minden eseménymögött meghúzódó aberrált
háborús hangulatot és harmadik világbéli
kilátástalanságot egy izgalmas sci-f-sorozat-
ba sűríteni, amely annyira jellemző a jelenre, és
amely annyira hiányozik az ifúsági irodalom-
ból.
És mi várható a harmadik részben, a
Monsters of Men
ben, amely magyarul csak
idén jelenik majd meg? Nos, ha eddig
politizált Ness, akkor most még mélyebbre
ás. Feltűnnek a lázadó szpakkerek is, a
gigantikus csatajelenetek pedig Tolkient
idézik, de a legdurvább összecsapások nem
is fegyverekkel történnek, hanem a
gondolatok szintjén. Látjuk, ahogy a
legfelkészültebbek képesek másokat az
elméjükkel irányítani: átvenni felettük az
irányítást, és hipnózissal, sőt, tömeghipnó-
zissal vezetni őket akár a halálba is.
Felmerül az a kérdés is, hogy létezik-e
egyáltalán olyan, hogy a jó oldal: lehet-e
bárkinek igaza, ha háborúról van szó. A
legutolsó oldalig bizonytalan az olvasó abban,
hogyminek hogyan kellene történnie, mi lenne
helyes. Csak egyvalamibenmaradunk
biztosak: Patrick Ness hátborzongató és
hátborzongatóan jó író, regényeinek pedig
nema gyerek- és nem is a felnőttkönyvek
között van a helye, hanema legnagyobb
kedvenceink külön polcán.
Chaos Walking Trilógia
Kés a zajban
Válasz
és kérdés
Monsters
of Men
Vivandra Könyvek
2010
460 odal
Vivandra Könyvek
2011
498 oldal
Vivandra Könyvek
2012
előkészületben
Ness a 21.
század egyik
legjobb ismerője,
nála aktuálisabb
szerzőt tényleg
nehéz felmutatni
ifúsági szépírók
közül.
könyves magazin 35