regényeket „osztrák nyelven” írják. És bár a
kiadói lektorok olykor erős hajtépésbe, a
kritikusok egy része pedig látványos
fntorgásba kezd ennek láttán, a közelmúlt
osztrák irodalmából azonban számos igen
jelentős szerző (Elfriede Jelinek, Ernst Jandl,
Friederike Mayröcker) használt és használ
ma is míves, színes, játékos nyelvezetet.
Haas könyvei is ebbe a sodorba illeszkednek.
A pszichológiát, majd nyelvészetet hallgató,
később egy walesi egyetemen lektorként,
aztán pár évet reklámszövegíróként dolgozó
szerző számára azonban éppen fentebb
ismertetett ellentétek miatt nem volt
egyszerű az indulás.
Kéziratait kezdetben pont azért utasítot-
ták vissza, ami később az áttörést és a
szakmai sikert is meghozta számára: a
gondozatlan, élőbeszédszerű, kikacsintások-
ban bővelkedő, kemény fordulatoktól sem
visszariadó, szaggatott szlengben elbeszélt,
sötét humorban pácolt, áradó, karcos hang.
Már
A halottak feltámasztása
című első
regényével a Német Krimi-díj bronzérmese
lett, harmadik,
Jöjj, édes halál
című könyvét
pedig fődíjjal jutalmazták.
Miféle szokatlan hangról beszélünk?
Haas bűnregényeit minden alkalommal
egy névtelen, gyakran elkalandozó, mindig
kedélyes és olykor cinikus narrátor meséli el
az olvasóknak. Mintha a kocsmapultban
csapódna mellénk egy sörre. Haas állítja,
hogy a narrátor hangja már rég megszólalt a
fejében, mire kiötlötte hozzá történeteinek
tulajdonképpeni protagonistáját, Brenner
nyomozót.
Haas hőse, pár vonását a klasszikus krimik
detektívjeitől örökölte bár, de több minden-
ben hasonlít a műfajt a húszas-harmincas
években megújító, jellemzően amerikai,
úgynevezett hard-boiled bűnregények
főszereplőihez. Brenner, akár a hard-boiled
iskola kopói (Philip Marlowe vagy Sam
Spade) a társadalom peremén él. Állandó
lakhelye és állandó bére nincs, mint ahogy
ambíciója se sok, és tartós kapcsolatokban is
állandó hiányt szenved.
Húszéves rendőri szolgálat után, a felsőbb
körök előítéletességétől és az önhitt
hatóságok játszmáitól sokall be, hogy jobb
híján magánnyomozóként folytassa az
életét. Brenner ettől fogva, akár a „kemény
krimik” főszereplői, igen tágan és sajátosan
értelmezi az érvényben lévő törvényeket.
Azoknál előbbre valónak tartja saját
igazságérzetét. Ahogy Chandler és Hammett
hősei életmódjukban, értékeikben, ízlésük-
ben és persze beszédükben is hasonlítottak
az amerikai átlagolvasóhoz, úgy Haas
nyomozója is közel áll az osztrákokhoz. A
teljesen átlagos külsejű, szótlan, gyakran
mogorva, szoknyapecérnek mondott Brenner
ugyan gyors észjárású, de gyakran nyűgös, a
rendszerben rejlő lehetőségeket pedig
minden alkalommal megragadja. Ritkán
kérdezősködik, inkább csak fülel, fejben
jegyzetel. Túlzás volna azt állítani, hogy hős.
Az álszent osztrákok
Az osztrákok is megkapják a magukét,
hiszen minden krimi társadalmi látlelet is
egyben. Haas regényeiben szarkazmusba,
iróniába forgatott, mégis kemény kritikát
fogalmaz meg hazájáról. Narrátora álszent-
nek mondja az osztrákokat, Ausztriát pedig
nem éppen a romlatlan szépség és ártatlan-
ság országaként mutatja be. Az író úgy
választja ki a Brenner által felgöngyölített
bűntényeket, hogy azoknak Ausztria
egy-egy jellegzetes arca, régiója szolgáljon
hátteréül. A
Halottak feltámadása
című
Brenner-regény az Alpok lejtői között
játszódik, a
Csontdaráló
egy határmenti
kistelepülésre kalauzol, a
Jöjj, édes halál!
és a
Mint az állatok
a nyüzsgő fővárosba vezet, a
Silentium!
rejtélyes gyilkossága pedig Mozart
szülővárosában, Salzburgban történik. Haas
ahelyett, hogy turistaként végigvezetne a
vidéken, inkább maró gúnnyal és nem kevés
öniróniával mutatja meg az osztrák
társadalom sebeit. A
Silentium!
-ban az
egyházi tradíciók tabuját feszegeti, a
Jöjj,
édes halál!
-ban a társadalmi ellátórendszer
hibáit pécézi ki, a
Csontdaráló
ban egy
békésnek tűnő, kelet-stájerországi falucska
harmóniáját kérdőjelezi meg, a
Halottak
feltámadása
című könyvében pedig a
síparadicsomok önfeledt forgatagának néz
utána.
A formula működik. Ezt mutatja az is,
hogy már három Haas-regényt
(Jöjj, édes
halál!, Silentium!, Csontdaráló)
is megflmesí-
tettek. Az író 2003-ban elbúcsúzott már
hősétől, és hat könyv után lezártnak
tekintette a krimiszériát. Aztán hat év
pihenőt követően – ezalatt, állítja Haas,
főhőse is pontosan ennyit öregedett – Bren-
ner újból bűntények nyomába eredt. Haas
jelenleg a nyolcadik Brenner-könyvön
dolgozik. Vajon mi történik már megint?
Silentium!
Mint az állatok
Örök élet
Scolar Könyvkiadó 2011
232 oldal
Scolar Könyvkiadó 2011
232 oldal
Scolar Könyvkiadó 2011
XX oldal