könyves magazin 49
„Deant nem sokkal azután ismertem meg, hogy a feleségem és én
különmentünk.” (Déry György fordítása, 1966)
„Nem sokkal azután ismerkedtem meg Deannel, hogy az asszonnyal
különmentünk.” (Bartos Tibor fordítása, 1983)
„Nem sokkal apám halála után találkoztam először Neallel...”
(M. Nagy Miklós fordítása, 2012)
Úton - az eredeti tekercs
Jack Kerouac
európa könyvkiadó | budapest 2011 | 482 oldal | 3499 forint
A
A legenda szerint Jack Kerouac 1948 és
1950 között Amerikán keresztül-kasul tett
utazásainak történetét 1951 áprilisában,
három hét alatt, központozás nélkül vetette
papírra, pontosabban gépelte őrült tempóban
egy harminchat méter hosszú tekercsre. A
munkához iszonyú mennyiségű kávéval és
benzedrinnel tankolt fel, a szöveg tehát nem
más, mint egy őrült, drogos lázálomban
született, „Szentlélek által diktált” fantaszti-
kus alkotás. Amítoszt erősíti, hogy Kerouac
szinte összes regénye a spontán írás
technikájával készült; Samuel Beckett-től
André Bretonig lehet sorolni a hasonló,
automatikus állapotban író neves szerzőket,
akik tényleg sokszor használtak mindenféle
ajzószereket a tökéletes mű megalkotásá-
hoz.
Minden homályos történetben van valami
igazság, az
Úton
esetében a háromhét és a
papírtekercs is stimmel. Kerouac azonban
nem egy ültében írta meg generációjának
alapművét, hanemaz évek alatt felgyülem-
lett jegyzeteit, novellakezdeményeit,
írástöredékeit olvasztotta egésszé, a
tagadhatatlan spontaneitás jegyében – vi-
szont, ahogy később bevallotta, nem
kábítószer, hanem csak a kávé által tüzelve.
Eredeti formájában a regény esélyt sem
kapott a kiadásra, 1957-es megjelenésig
többször is átszerkesztették, kihagytak belőle
részeket, és a neveket is megváltoztatták. Így
vagy úgy, az
Úton
az a regény, amit három
héten keresztül, de éveken át írtak.
Míg Kerouac 1951-ben mereven elutasított
bárminemű szerkesztői beavatkozást, pár
évvel később a megjelenés érdekében már
beleegyezett a változtatásokba, sőt, ő maga
szorgalmazta azokat. Már csak azért is, mert
barátai között hiába volt ismert nagyerejű
szövege, a beatirodalom nélküle kezdte el
hódítását: 1952-ben megjelent John Clellon
Holmes
Go
című könyve, az „első beatre-
Szöveg:
Benedek Márton – Szekeres Dóra
címke:
beat, lázadás, dzsessz, Amerika, drog, hipszter, cool, generáció
igyekszik visszaadni margó nélküli, egészen
jobbra zárt soraival. Gerhes Gábor művészeti
vezető nem először nyúlt biztos kézzel
klasszikus mű újrakiadásának megtervezésé-
hez.
Jó szórakozás akár mondatról mondatra
összehasonítani a három változatot:
mosolyoghatunk azon, hogy például Dérynél
dobostortát és tejszínhabos felfújtat,
Bartosnál mázas nagy tortákat és habcsókot,
M. Nagynál pedig mázas tortát és képviselő-
fánkot ettek a szereplők Hector bisztrójában
vagy büfögőjében vagy kávézójában. De az
elmondható mindhárommagyarul olvasható
szövegről, hogy mindenhogyan roppant
szórakoztató olvasmány, amely azonnal
beszippantja az olvasót.
És ugyanígy vannak ezzel a többféle angol
változat kiadásának köszönhetően az eredeti
szöveget olvasók is, vitázhatnak és vitáznak
is azon, melyik változat a legautentikusabb.
Tehát az
Úton
t csak magyarul ismerő olvasók
ugyanazt az élményt kapják a könyv különbö-
ző kiadásainak különbségeit vizsgálva, mint a
külföldiek.
Véget nem érő diskurzus tárgya az is, hogy
akkor voltaképpen miről is szól az
Úton
? Az
egyszerű válasz szerint Jack/Sal és Neal/
Dean utazásairól, ahogy buszon, gyalog,
fatal egyetemisták új Cadillacjében,
teherkocsik platóján, kamionokban, tehervo-
natokon végigutazzák Amerikát. Mindezt
Jack meséli el, egyes szám első személyben, ő
voyeurködik helyettünk, az ő szemei mögül
látjuk kibontakozni a második világháború
utáni Amerika világát. Ezer apró történettel
és sorssal találkozunk, mintha egy végtelení-
tett énblogot olvasnánk. A rövid epizódok
egyszerű, valóságos, gördülékeny nyelven
fogalmazódtak, és mégis a dolgok mélyére
világítanak, mindezt ítélkezés és didaktikus-
ság nélkül.
A húszas évek második felében született
amerikai fatalok a nagy világválság alatt
kezdtek cseperedni, és a második világháború
alatt nőttek fel. Kevés fgyelem hárult rájuk,
ők pedig észrevették ezt, és tudták: csak
egymásra számíthatnak. Előbb a háború és a
létbizonytalanság miatt tiltakoztak, majd a
konformizmus, a képmutatás és az államgé-
pezet ellen. Ennek a tiltakozásnak, vagy ha
úgy tetszik, ellenkultúrának váltak akarva-
akaratlanul szószólóivá Kerouac, Ginsberg és
a többiek úgy, hogy még a mai fatal
olvasókra is ugyanolyan elemi erővel hatnak
soraik, mint ötven évvel ezelőtt. Jack és Neal
coolsága azonban akkoriban gyökeresen
mást jelentett: ma a cool az, amit a társada-
lom annak ítél, míg Jackék épp a társadalmi
konvenciók ellenében határozták meg
magukat. És nem utolsósorban, ők nem
fzettek azért, hogy menők legyenek.
gény”, Allen Ginsberg pedig 1955-ben egy
felolvasóesten bemutatta az
Üvöltés
t.
Kerouac ekkor joggal érezhette, hogy pont ő,
aki a kezdetektől az egyik legnagyobb
krónikása volt ennek a fantasztikus korszak-
nak, kimaradt a beatirodalom sikereiből. Az
Úton
megjelenése után viszont mégis
Kerouacot kezdték a beat pápájaként
emlegetni, és az előzmények fényében külön
érdekes, hogy a szerző később több interjú-
ban inkább elutasította ezeket a címeket. Az
viszont tagadhatatlan, hogy a beatkorszak
leghitelesebb dokumentuma mégis az
Úton
.
A 2007-ben Amerikában, Magyarországon
pedig nemrégiben megjelent
Úton – Az
eredeti tekercs
M. Nagy Miklós új fordítása,
Déry György és Bartos Tibor munkái után már
a harmadik magyar könyv. Az 1966-ban
megjelent, ma már csak antikváriumokban
fellelhető Déry-féle változat igyekszik hű
maradni az eredeti (mármint az 1957-es)
regény nyelvezetéhez, bár a zeneiség, a
dzsessz lüktetése sokkal kevésbé érthető
tetten a sorok között. Bartos 1983-ban
megjelent változata egy egészen új világot
teremtett, nyelvi leleményeivel, stílusával
talán túlzottan is a saját maga képére formál-
ta a regényt, ezzel legalább annyi bírálót,
mint rajongót szerezve neki. M. Nagy
Miklósnak némileg könnyebb dolga volt,
hiszen gyakorlatilag minden forrás a
rendelkezésére állt, hogy egy egészen hiteles
fordítást készítsen. De M. Nagy változatát
azért sem érdemes összevetni az elődökével,
mert ő az ős-Útont, a tekercsváltozatot
fordította. Ebben a nevek a valódi személye-
ket takarják, Jack Kerouac önmaga és nem Sal
Paradise, és például Neal Cassidy semDean
Moriarty. Ebben a változatban olyan
bekezdések is szerepelnek, amelyek a kor
Amerikájában sértették volna a közerkölcsöt,
ilyenek voltak többek között a
homoszexualitásról szóló részek. Amostani
kiadás tördelésében is a tekercs hangulatát
Majdnem harminc évvel a beatirodalom és a popkultúra egyik
legismertebb regényének utolsó magyar kiadása után végre
megtudhatjuk, milyen is volt Kerouac legendás írórohama,
azaz milyen volt az
Úton
eredeti formájában. M. Nagy Miklós
fordításában megjelent az
Úton – Az eredeti tekercs
.