52 könyves magazin
A történet 1849 májusában kezdődik Po-
zsonyban (akkor leginkább Pressburg, most
Bratislava) pont aznap, amikor „Hentzi von
Arthurm vezérőrnagy a budai várból először
ágyúztatta Pestet”. Egy zöld delizsánsz (1750
és 1888 között forgalomban lévő, országosan
közlekedő postakocsi) érkezik egy levéllel,
amelyben egy rég nem látott barát, Elepi
Kőszál kéri a híres pozsonyi Vödric Demeter
cukkerbakkert (cukrászt), hogy születésnap-
jára küldjön neki Debrecenbe „tizenöt diós és
ugyanannyi mákos beuglit”, mert ennek a
Kossuthkifinek elnevezett édességnek a híre
odáig is elért.
A levél kései érkezte és nem illetékes ke-
zekbe kerülő furcsa tartalma épp elég okot
ad arra, hogy Swappach őrnagy (Kossuth
kissé ügybuzgó, és mint később kiderül, nem
mindig makulátlan tisztességű katonája)
gyanút fogjon, és kémjátszmát szimatoljon.
Ekkor már csak egy lelepleződő szerelmi légy-
ott és egy apa kifosztása kell ahhoz, hogy két
furcsa társaság induljon el Pozsonyból.
Afentebb említett zöld delizsánszon
Swappach őrnagy, szerelme Estilla (aki a cuk-
rász lánya) és a kíváncsi szomszéd, Karola
grófnő utaznak egy Batykó nevű kocsihajtóval
Debrecen felé a titokzatos és gyanús
Kossuthkifik társaságában. Egy gyászhintón
pedig Swappach őrnagy felbőszült apja, a fa
által teljes vagyonából kifosztott császár-
párti Swappach Ferdinánd és a lánya után
siető Vödric cukrász üldözik az első csapatot.
Az országot keresztülívelő utazás egy ár-
tatlan édesség miatt pusztán ürügy a szer-
zőnek ahhoz, hogy ezeken a furcsa embereken
és az általuk generált komikus és bizarr szi-
tuációkon keresztül mutassa be 1849 háború
dúlta, a maihoz kísértetiesen hasonlóan ket-
téosztott Magyarországát. Alulnézetből, a
„jónép” szemszögéből megfgyelt szabad-
ságharc világába vezeti az olvasót, és szagol-
ható, tapintható korrajzot ad. Jönnek-mennek
a katonák, osztrákok és magyarok, parasztok
és urak, útonállók, kocsisok, serfőzők, zarán-
dokok, kovácsok és szinte minden fejezetre
esik egy vérbő vita a szabadságharcról. Fehér
Béla igazán remekel ebben a regényben, hu-
mora könnyed és frappáns, mégis gyakran
körmönfont, már-már Rejtői.
A
Kossuthkifi
nyelvezete, a regény talán
legfontosabb erénye, eleinte zavarba ejti az
embert. Az archaikus elemek, tájnyelvi szó-
fordulatok és mondatszerkesztés, a helyen-
ként póriasan vaskos trágárságok vagy éppen
szatirikus fnomkodás keveredve a korabeli
német nyelvi hatással, az irtózatos mennyi-
ségű német kifejezéssel olyan szöveget szül,
hogy egyből a helyszínen érezheti magát az
olvasó, ha sikerül magát az első pár oldal után
túltennie a fejében
kavargó káoszon.
Bár igazi, való-
színűleg rengeteg
ku t a t ómunká t
igénylő történelmi
regényről van szó,
Fehér Bélamégsem
tagadja meg önma-
gát. Nemcsak azért,
mert a legtöbb regé-
nyében felbukkanó
Görbekerti család itt
is képviselteti magát,
hanem sajátos humo-
ra és történetszövési
módja miatt is. A va-
lószerűtlen, groteszk
elemek iránti vonzódá-
sa szintén feltűnő:
vannak itt halottak
zsákba zárt, vagy épp
ágakra fészkelő lelkei,
bejglivé változó cseléd-
lányok, repkedő edé-
nyek, felderengő kísérte-
tek, homlokon lőtt
gémeskutak; a skatulyá-
ba zárt „maradék ma-
gyar”-ról, Füzegyről – aki
rendes méretét csak akkor
kapja vissza, ha a magyar
elnyeri az igazságot – már nem is beszélve.
A
Kossuthkifi
ben tehát egy népmesei ele-
mekkel dúsított kalandregény fonódik össze
és egy precíz és alapos történelmi regénnyel,
mindeközben sajátos nyelvezettel megírt,
igen aprólékos korrajz is. És hogy szatirikus-
ságát és éles humorát se felejtsük, idézzük
itt a regény vége felé megfogalmazódó som-
mát: „Hömpölyög, örvénylik a függetlenségi
harc tiszta forrásvize, és semmit nem tehe-
tünk, ha felkavarja a büdös iszapot.”
Kossuthkifli
Fehér Béla
„Az imént ütötte el az éjfélt a pozsonyi
Szent Márton-székesegyház harangja.”
Budapest 2012 | Magvető Kiadó | 336 oldal | 3490 Forint
a
-
Szöveg:
Kálmán Gábor
|
címke:
reform, regény, Kossuth, bejgli, kaland, szabadságharc
Fehér Béla már 2008-ban azt nyilatkozta a Literának, hogy dolgozik egy, a
szabadságharc idején játszódó regényen, amelynek története egészen a napóleoni
háborúkig nyúlik vissza, és „ál-politikaikalandregény” lesz. Az akkor még
Gyanús erények
címmel létező szöveg végül 2011-re készült el, és a
Kossuthkifi
címet kapta; a fülszöveg
szerint egyfajta Jókai-paródiával van dolgunk, de ennél jóval többről van szó.
Kossuthkifi