ANobel-díjas perui író
legújabb regénye lehetne
történelmi regény, de nem
pusztán az. Az emberi jel-
lemváltozás történetét írja
le Roger Casement, az elve-
iért küzdő, és olykor a test ferde
gyönyöreit kergető szabadságharcos
életén keresztül. Az ír történelem
sokáig elfeledett alakja 1903-ban in-
dult el a nyersgumi-kitermelés egyik
fellegvárába, a Kongói Szabadállamba,
hogy felmérje az ott élő őslakosok élet-
körülményeit. Az addig idealista álmokat
kergető brit konzul először szembesült
azzal, hogy az embernél nincs vérengzőbb
bestia”, és hogy II. Lipót belga király nem
a másik világ kulturális, egészségügyi és
gazdasági fellendítéséért küzd. Később
Amazóniában ismét a gyarmatosítás átkával
találkozik, az emberi kegyetlenség legsöté-
tebb oldalával, ahol a kínzás parancsa és a
civilizálatlanabb körülmények felmentő illúziója nyújt menedéket a
közönyösségbe süppedt európai katonáknak. Rogert ekkor már szét-
feszíti az elnyomók és elnyomottak, Írország és a Brit Birodalom vi-
szonya, mígnem ír nacionalistaként segít előkészíteni a húsvéti fel-
kelést.
A négy év után új regénnyel jelentkező Llosa Joseph Conrad regény-
író életrajzában találkozott először Casementtel. A diplomata kalan-
dos és küzdelmes élete rögtön felkeltette érdeklődését, és New
Yorktól Dél-Amerikán, Kongón, Írországon, Belgiumon és Spanyolor-
szágon át három évig kutatta történetét.
Mario Varga Llosa regénye játszódhatna a múlt században, és le-
hetne az elfeledett történelem felidézése, de ahhoz túl aktuális
kérdéseket feszeget az ember, a gazdasági érdekek és hatalomszent
hármasáról.
(Zákányi Virág)
A kelta álma
Mario Vargas Llosa
„Amikor kinyílt a cella ajtaja, a fénynyalábbal és a léghuzattal együtt
a kőfalak tompította utcazaj is betört, és Roger ijedten rezzent fel.”
Budapest 2011 | Európa Könyvkiadó | 365 oldal | 3400 forint
A
A hetvenes években
soha nem látott méretű
zsiráfkolóniát létesítet-
tek Csehszlovákia egyik
kisvárosában („csehszlo-
váknarancs”, ahogy az utó-
szóban JózsaMárta találóan
megfogalmazta), majd egyetlen éj-
szaka leforgásaalatt az összes állatot
meggyilkolták – a hatalom ultima ra-
tiója valamiféle megfékezhetetlen
járvány volt. Hátborzongatóan abszurd
fejlemények, méltóak a világ isten háta
mögötti szegletében megbúvó, ember-
arcú szocializmusnakbecézett társadalmi
berendezkedéshez. Abizarr körülményeket
fokozza, hogy a történetet nemegy Kelet-
Közép-Európában szocializálódott történel-
mi utód, hanem egy tőrőlmetszett skót
vetette papírra. Csehszlovák trauma skót
szemmel. Érdekes akoncepció, ahogy amegvalósítás is az. Az
Economist
tudósítójaként is dolgozó Ledgard szokatlan hangvételű belső mono-
lógok füzérében örökítimeg a tragédiát és előzményeit: többek között
a bírónak, a hóhérnak, sőt a lemészároltak erős és a végsőkig küzdő
vezérének hangját is halljuk. Az állatok konkrét megjelenésükön túli,
magasabb rendű jelentést kapnak, álmok, emlékek, kultúra, irodalom
ésflozófa keveredik személyes sorsokkal, a történelmi és aprivátmúlt
elemei hatják át a „kommunistapillanat” rabságába taszítottakminden
percét. Alvajáróként bolyongó, a szocialistamocsár letargiájába süppedt
élőhalottak lerakata a színhely, ahol az előbb rablétre kényszerített,
majd könyörtelenül lemészárolt zsiráfok sorsa a genocídiumok iszo-
nyatát idézi. Húsba vágó élmény Ledgard kisregénye, az utószóból
pedig az ismegtudható, hogy az állatkert honlapja amai napigmélyen
hallgat a történtekről, és csak a szépre emlékezik.
(barraban)
Zsiráf
J. M. Ledgard
„A sötétben rugdosok, és látom, hogy fény szűrődik be, olvadtan,
a membránszerű, nedves erezeten át a tömlőbe, amelyben vagyok.”
Budapest 2012 | L’Harmattan Kiadó | 315 oldal | 2950 forint
A
Huszonegy beszéd a betűvetés egyik nemzetközi hírű mesterétől.
Egytől-egyig jeles alkalmakra kimunkált szövegek, de ha nema
Száz év
magány
szerzőjétől származnának, valószínűleg annyira sem lennének
érdekesek, mint így, az idén nyolcvanötödik születésnapját ünneplő
szerző morózus portréjával ellátott kötetben olvasva. Ugyanis García
Marquez regényei és elbeszélései, esetleg a vele készült interjúk sokkal
többet árulnak el a szerzői személyiségről, ezzel együtt hatásosabban
fedik fel a világról, és az élet kvintesszenciáját rejtő eseményekről alko-
tott nézeteit, mint ezek a felkérésre írt szövegek, amelyeket ráadásul
írójuk nem szívesen formált plénum előtt elmondott beszéddé, hiszen
– tanúskodik erről a cím is – nemszeret a szónoki emelvényen szerepel-
ni.
Itt-ott persze felfedezhetők a híres munkákból átlopott passzusok,
az írásról és a híres elődökről vallott nézetek, a fontos nevek és a meg-
kerülhetetlen események, de az újságírásról, Latin-Amerika
történelméről és jövőjéről vagy
a spanyol nyelv leegyszerűsí-
téséről szóló – magukban
egyébként érdekes –
traktátusok valamiért nehe-
zen egyeztethetők össze a Buendíák
családtörténetétmegszövőmester bra-
vúrjaival. Ráadásul egy beszédeket tar-
talmazó kötetnek, lévén élőszóban elő-
adott szövegeket tartalmaz, nagyon
erősnek kell lennie, hogy a szónoklatok
anyomtatott lapokon ishasonlóélményt
idézzenek elő. A könyv látkép egy élet-
pálya alakulásáról, amely során a néze-
tek kiforrottabbá és az ismertséggel
egyenes arányban több szemés fül kí-
váncsiságát felkeltőmegállapításokká
váltak. Értékét azonban elsősorban a
szerzői névkisugárzása, ésnemtartal-
ma szolgáltatja.
(-dna-)
Nemazért jöttem, hogybeszédetmondjak
Gabriel GarcíaMarquez
„Általában minden olyan társadalmi eseményen, mint amilyen
ez is, kijelölnek egy személyt, hogy beszédet mondjon.”
Budapest 2011 | magvető Kiadó | 120 oldal | 2490 forint
B
-