könyves magazin 57
A szövegbuborékok fejezetnyi szekvenciák-
ká híznak, a ritkán feltűnő képek pedig érzék-
letesenvázolják fel aLakatosra jellemző fürtös-
göcsörtös, kunkori-girbegurba, sötét, bús,
mégis játékos világot. Az illusztrációk tömörek,
ötletesek, jól eltaláltak. Szívesen néznénk be-
lőlük többet is, ámezúttal – elsődlegesenmég-
iscsak regényről lévénszó–anarrációbankisebb
szerep jut nekik. Pillanatokat villantanak fel a
hősök kalandjaiból, és fazont szabnak az olva-
só fejében kirajzolódó történetnek. Beindítják
a belső mozit.
A
Dobozváros
nem éppen tündérmese. Bo-
rúsabb, koszosabb, kegyetlenebb annál. Afé-
le gyerekkönyv-armageddonnak mondanám.
Ha vázára csupaszítjuk szerteágazó cselekmé-
nyét, úgy beszélhető el, mint a fantázia meg-
mentéséért indított bukdácsoló-hősies külde-
tés. Akönyvbenugyanis a gyermeki elevenség
csap össze a gumitekintetű, futószalagléptű,
műanyag mosolyú felnőttléttel. Az ütközet
tétje nem kevesebb, mint a mesék és játékok,
a kreativitás, kacagás és mókás bárányfelhők
világának fennmaradása. A kötetben jól meg-
férnek egymás mellett a fantáziánkba űzött,
majd onnan is száműzött sárkányok, a bányá-
ban dolgozó törpék, a káposztapálinkát szür-
csölő mogorva kecske, a csintalan vízimanók
és a haldokló természet javítgatásán szünte-
lenül dolgozó torzonborz öregapó, a jóságos
Székláb.
A történet főhőseZalán, a képregényrajongó
kisfú, aki meg-megtorpan ugyan, időnként
elbizonytalanodik, ámönfejűségének és állha-
tatosságának köszönhetően végül sikerre viszi
küldetését: visszaszerzi elrabolt szüleit ésSzék-
láb segítségével a valódi világ lecseréléséndol-
gozó hatalmas műmetropoliszt, Dobozvárost
is legyőzik. Hátborzongató fogás, hogy a könyv
meghatározza ugyan a gonoszt – a hamis vilá-
got építő, magányos, Egyes nevű alak – ám
motivációit nem ismerteti. Bukását nemkerül-
heti el, büntetése azonban nem több egy em-
beres seggberúgásnál. A hatalmas toronyba
zárkózó Egyes, amilyen váratlanul megjelent,
ugyanúgy el is tűnik, de a lezárásmégsem tel-
jesen megnyugtató. Győzött ugyan a jó, de a
sötétben ott settenkedik, morfondírozik, és
újabb terveket szövöget a gonosz.
A regény szívesen játszik a sémákkal,műfa-
ji klisékkel. Néhol kifejezetten ötletes,másutt
kiszámítható, önismétlő módon. Izgalmas,
ahogy korábbiműveire kacsint a szerző: a kép-
regényben már feldolgozott Poe-ra például
konkrétan utal a szöveg, az elveszett játékok
szobájáról készített illusztrációnpedigmintha
a
Lencsilány
babája látszana. Furcsa viszont,
hogy bár Lakatos számos helyen gúnyolja az
akcióflmek suspense-mechanizmusát, közben
maga is előszeretettel alkalmazza azt. Hason-
ló a helyzet awesternekből, sci-fkből, kaland-
flmekből ismerős panelekkel is. Aműfajokkal
való, következetlenül alkalmazott párbeszéd
ezért alaposanmegterheli a szöveget, aminek
az itt-ott ritmustalan történetvezetés sem
válik a javára. Felróható továbbá, hogy a főhős
olykor motiválatlanul változik elcsigázott kis-
fúból tettre kész chucknorrissá és viszont, ám
az ötletkavalkád, valamint a képregények után
immár az első (mese)regényt is meghatározó,
csak a szerzőre jellemzőhang és hangulatmiatt
a
Dobozváros
mégis jó szívvel ajánlható a leg-
kisebbektől egészen a műanyagtól mentes
(nagy)szülőkig mindenkinek.
Dobozváros
Lakatos István
„Az imént ütötte el az éjfélt a pozsonyi
Szent Márton-székesegyház harangja.”
Budapest 2011 | Magvető Kiadó | 328 oldal | 2 990 Forint
B
+
10 állítás Lakatos Istvánról
1. 1980-ban született Budapesten.
Gyermekkorában átesett a „kötelező
szuperhős- és Transformers-
rajzoláson”, majd a flmek felé fordul az
érdeklődése, ezért DVD-kritikákat írt a
Pesti Estnek.
2. Bekerül a Pázmány BTK lapjának, a
Pázmány Campusnak szerkesztőségé-
be, az újságban jelennek meg képregé-
nyei is.
3. Saját bevallása szerint barnamániás,
és ipari mennyiségű kávét fogyaszt.
Egyik képregényét ezért kávéval
próbálta színezni. Aztán visszatért a
sokkal hagyományosabb ceruza-tus-
vízfesték/fapác technikához.
4. Úgy tartja, a vidámság mulandó.
5. 2007-ben részt vesz a Tehénpará-
dén. A rendezvényre egy képregény-
fgurákkal díszített szarvasmarhát
készít.
6. 2010-ben megjelenik első önálló
kötete, a
Lencsilány
, amiben egy Tim
Burton-ös, nagy szemű lány őrjíti meg
a főszereplő fú szívét. A
Lencsilány
egy szakítás miatt kézült.
7. Illusztrációkat készít Ljudmilla
Ulickaja:
Történetek állatokról és
emberekről
című, 2009-ben megjelent
regényének magyar nyelvű kiadásá-
hoz.
8. Díjak: 2006-ban III. díjat nyert az Art
Comix pályázatán. 2008-ban a
Mátyás,
a király
című pályázat megosztott 3.
díját kapta a
Mátyás és a csecs vitéz
című képregényéért. 2009-ben
Alfabéta-díjat kapott
Miserere homine
című, a
Műút
ban megjelent kép-no-
vellájáért. Szintén 2009-ben a Litera
különdíját kapja az Aranyvackor
pályázatra beküldött
Dobozváros
című
meseregényének első három fejezeté-
ért. 2010-ben ismét neki ítélik a
legjobb képnovellistának járó elisme-
rést, az Alfabéta-díjátadón, és őt
választották az év
képregényrajzolójának is.
9. 2010-ben a Magvető kiadta
első illusztrált meseregényét, a
Dobozváros
t. A regény szövegé-
ben van egy olyan mondat, hogy
ember legyen a talpán, aki
fülszöveget tud írni ehhez a
történethez.
10. Kedvenc írói: Philip K. Dick,
Neil Gaiman (bár benne nemré-
giben csalódott), Stephen King,
Clive Barker és Charles Bukowski.
Szöveg:
Vass Norbert
|
címke:
meseregény, képregény, manó, gonosz, harc
A hazai comics-céh Oscarját több ízben kiérdemlő – tavaly
a Lencsilánnyal az év képregényrajzolójaként csúcsra érő
– Lakatos István illusztrált meseregényével sem távolodik
túl messzire karakteres képsorainak világától. A
Dobozváros
működik ugyan elbeszélésként is, de a szöveg erős képisége
miatt inkább hosszú, sajátosan kifordított képregénynek hat.
Dobozváros