TÓTH
KRISZTINA
Délelőtt érkezünk a legutóbb
Pixel
című könyvével jelentkező Tóth Krisztinához a Százados úti
művésztelep mögött található, angolos stílusú sorházához, hogy megnézzük, hogyan dolgozik.
Csend és nyugalom, a gyerek még alszik, a szalámis-sajtos szendvics kikészítve, egy kiscica
játszik mindennel, ami gurul. Az gyorsan kiderül, hogy a napot nem a metaforák és a rímek,
hanem a fia szervezi, ezért nincs napirendje az írónak, úgysem tartaná be. Napközben és éjszaka
tud dolgozni, a kettő közötti időszak Marcié.
Kertre néző ablak, kék falak, rend és tisztaság fogad minket, ezért nagy lendülettel szeretnénk
a képhez berendezni az asztalt, hogy természetes legyen. Miattunk ne legyen rend, mondjuk,
de kiderül, Krisztina csak így tud dolgozni. „Rengeteget alibizem munka előtt, teszek-veszek,
pakolgatok, mosok” - vallotta be, miközben a cicát dögönyözi.
A munka nála azt jelenti, hogy mindent, ami eszébe jut vagy lát, hall, azt lejegyzeteli egy papírra
vagy a noteszébe, de „az igazi vázlat a fejemben van, amit jegyzetelek, az csak emlékeztető. Úgy
szoktam elképzelni, hogy azok a szöveg akupunktúrás pontjai, és ott kell stimulálni az anyagot
ahhoz, hogy szépen működjön.”
SZÖVEG:
VALUSKA LÁSZLÓ
|
KÉP:
VALUSKA GÁBOR
PANDA MANCI
Négyhónapos. Imádja,
ha dobálnak neki valamit.
KÉT RÉGI MACSKA
Már egyikőjük sem él. Az egyik Micike,
a másik Poci. Az egéralátét is cicás.
ÓRAREND
A tizennégy éves Marcinak csütörtökön
történelem az első órája. Mateknál és
történelemnél kell neki nagyon szurkolni.
MARCI
Marci a vigyorgó delfinnel
Krisztina kedvenc képe.