Basic HTML Version
A regény fő karakterei egytől egyig
képtelenek elfogadni magukat: Mari – a
magyartanárnő – Karádyra akar hasonlí-
tani, Lili Edie Sedgwickért rajong, Lia
pedig vonzódik ezekhez a lefojtott
karakterekhez. Engem is mindig a beteg
személyiségek vonzottak, szerintem
egészséges emberrel még nem is volt
kapcsolatom, szóval abszolút meg tudom
érteni ezt a fajta vonzódást.
És mennyire vagy te benne ebben a
könyvben?
Minden könyvembe beleírom magamat,
de ez inkább csak a stílusra vonatkozik.
Szerzőként a saját érzéseimet nem
tartom annyira fontosak, itt sem akartam
ítélkezni senki felett, próbáltam a
karakterekre fektetni a hangsúlyt,
beléjük feledkezni. Nyilván sok dolog
megviselt, mert nem egy könnyű témáról
van szó, de az az igazság, hogy én ezt a
könyvet elég nagy kedvvel írtam, sok
időm ráment, de ezek jó idők voltak. Sőt
szerintem több helyen vicces is ez a
könyv, bár ezt például a húgom erősen
cáfolja.
Mennyire sikerült elengedned mostanra
a történetet?
Még erősen benne vagyok. Nemrég
forgattuk le a trailert a könyvhöz,
amelyben a regény minden karakterét én
játszom. A sminkes mondta is, hogy ő
még ilyet nem látott, hogy bár nem
vagyok színésznő, mégis mennyire
átlényegültem mindegyik karakternél. Az
anya szerepére készülve negyven évvel
idősebbre maszkíroztak, na, akkor
majdnem én is elsírtam magam, annyira
félelmetesen valósághű lett az átalakulá-
som.
Fontos szerinted, hogy itt leszbikus
viszonyokat mutatsz be? Leszbikus
regénynek tartod ezt a könyvet?
Érdekes, hogy ezt mondod, mert
amikor írtam, egyáltalán nem tartottam
fontosnak ezt a momentumot, hanem az
elnyomó kapcsolatok természetrajza
érdekelt. Lényegtelen, hogy ez nők
ésvagy férfiak között játszódik le. Nem
ez a fő szempont itt, és fontos, hogy ne
leszbikus irodalomként olvassák majd
ezt a regényt. Ez a történet az uralko-
dásról szól: nekem is volt részem
hasonlóban, tudom, milyen romboló tud
lenni, milyen kis dolgokon tud elcsúszni
már a kezdet kezdetén egy kapcsolat.
Úgy kell ezt elképzelni, mint egy lefelé
menő spirált: érzed az ellenállást,
miközben egyre mélyebbre kerülsz
benne, de közben az egymásnak feszülé-
setek izgalmas is. Azt hiszed, uralod a
helyzetet, te irányítasz, közben pedig
korántsem. Csak utólag, mondjuk tíz év
múlva jössz rá, hogy egy játszmában
voltál, és már a harmadik lépésednél
vesztettél.
Miért kerülnek az emberek ilyen
viszonyokba egymással?
Minden a személyiségben van eltemet-
ve, és nem mindegy, hogy kit mikor ér
rossz hatás. Sokat gondolkozom azon,
hogy min múlik, ki az úr egy kapcsolat-
ban: sokszor arról van szó, hogy az egyik
fél azt gondolja, nem elég jó ahhoz, hogy
a választottja mellette álljon, és mindent
megtesz, hogy a párja kedvében járjon.
Ez aztán a másikban indít be egy
egyfajta kísérletezést: ja, te ezt megtet-
ted értem, akkor próbáljuk ki, meddig
lehet elmenni. Közben az uralkodó felet
is félelmek mozgatják. Itt van előttünk
egy mérgező, robbanékony keverék, egy
kapcsolat, amelyhez rengeteg erő kell,
hogy befejezzük vagy segítséggel
megjavítsuk. De ha gyerekként kerülsz
bele egy ilyenbe, akkor teljesen tanács-
talan vagy.
Ez már a sokadik női történet, amit
feldolgozol.
Igen, versben is női témákkal foglalko-
zom: most egy nagyobb kötetkonstrukci-
ón dolgozom, amelynek egyelőre
Bestiárium a munkacíme. Ebben a
természet, a női test, a szexualitás, a
másokhoz való kötődés és idomulás
kérdéseivel foglalkozom. Nem tudok
idomulni, nem tudok se nőként, se
férfiként viselkedni a kapcsolataimban,
és megfejtést szeretnék találni az engem
foglalkoztató kérdésekre. De mindig csak
részmegoldásokig jutok: vizsgálom
magam, az életemet, ehhez kapcsolódva
teszek fel kérdéseket magamról és a
világról. Próbáltam más kérdésekkel,
témákkal is foglalkozni, de mindig
visszatérek magamhoz.
•
26 könyves magazin