Basic HTML Version
Magyarország, a semmi víziója
Nicole Krauss
Nicole Krauss
számára a
Nagy Palota
a Kékszakállú
herceg vára: hiába
a 18 nyitott fiók
az íróasztalon,
hogyha
egyetlenegy
zárva. Amagyar
gyökerekkel
is rendelkező
amerikai írónővel
beszélgettünk.
M
agyarországon most jelent meg
az Amerikában 2010-ben
kiadott könyve, a Nagy Palota,
amely több aspektusában is
beszél az örökségről. Ön mit örökölt
Magyarországról?
Nem vagyok benne biztos, hogy erre a
kérdésre létezik konkrét válasz, ki mit
örököl a családjától… Ez esetemben egy
földrajzi dolog. A nagyapám egy kisváros-
ban született négyórányira Budapesttől.
2005-ben, mikor utoljára meglátogatta a
szülővárosát, elkísértem. Van ott egy kicsi
zsidó temető, amelyet durván feldúltak a
háború alatt. Minden látogatása alkalmá-
val visszatért ide, hogy megnézze, áll-e
még a temető. Mikor nagyapám körbeve-
zetett a városon, elámultam, milyen
aprócska ez a hely, amely olyan, mintha
maga is fikció lenne. A semmi víziója. Itt a
semmi, ahol egykor a zsinagóga állt. A
semmi, ahol a háza volt. De a legmélyén ez
mégis nagyon összetett kérdés. Bár a
nagyszüleim különböző helyekről származ-
nak, ez az egyetlen város, ahol én is
jártam. Az is elég elképesztő, hogy van egy
nagyapám, aki olyan nyelven beszél,
amelyet senki sem ért. Mikor először
hallottam, végtelenül bonyolultnak tűnt.
De a nagyapám csak akkor mesélt Magyar-
országról, mikor kérdezgettem. Rengeteg
különböző élete volt, ezer lakóhelye, de
sosem nézett vissza, mindig csak előre.
Egyszer Chiléről azt írta: egy szinte
képzeletbeli hely a világ végén. Hogyan
kerül közel regényei helyszínéhez,
történelméhez?
Rengeteget utazok, nagyon sok helyen
jártam már. A regényeimben azok felé a
helyszínek felé húzok, amelyek az életem
részei voltak. Mint említettem, a családom
tagjai számos nagyon különböző helyről
származnak, felnőve rengeteg olyan
helyen jártam, ahová a családom valami-
lyen szállal kötődött. Ott van Izrael,
ahonnan a nagyszüleim származnak, vagy
a másik ágon London, ahol az anyai
nagyszüleim éltek sokáig, ahol édesanyám
született és járt iskolába, végül New
Yorkról is beszélhetek. Ezek között a
pontok között keringtünk, ezek életem
színterei. A szerelem történetében
megpróbáltam összekötni ezeket a
helyszíneket, mert az írás egyik fő
hajtóereje számomra az, hogy egyfajta
otthont teremtsek általa, amely nem
feltétlenül volt meg az életemben, ha az
otthont földrajzi értelemben értjük. A
szerelem történetében egy óriási, össze-
függő szövetté szőttem össze ezeket a
helyeket, ám szerettem volna kitalált
helyszíneket is. Ezért is választottam
Chilét, ezt a messzi országot, amely csak a
képzeletemben élt addig. Utána akartam
járni egy kicsit, de nem szerettem volna
ellenőrizgetni, hogy amit olvastam, az
igaz-e, nem érdekelt a valóság. Egy
képzeletbeli helyet szerettem volna terem-
teni. Befejeztem a regényt, majd számos
más írást is. Majd egyszer csak igazi
megszállottja lettem a valós Chilének,
azon kaptam magam, hogy fanatikusan
Szöveg:
APRÓ ANNAMÁRIA
|
Kép:
C. Hélie
címke:
CSALÁD, TÖRTÉNELEM, SZERELEM, EMLÉKEZÉS
könyves magazin 27