Basic HTML Version
PAGONY kiadó | Budapest 2012
47 oldal | 1690 forint
Csimota | Budapest 2012
17 oldal | 2490 forint | ∞ Szabó T. Anna
H
armadik részéhez érkezett
a szenzációs Bumburi-
sorozat, a kíváncsi és csetlő-
botló kis Buster Keaton-
hasonmás kutya újabb
abszurd, bájos és szórakoztató kalan-
dokba keveredik. A sztorit összefoglal-
hatnánk egy mondatban, és egyúttal le
is kellene lőnünk vele a poént, tehát
hagyjuk is a történetet: legyen elég
annyi, hogy a képeskönyv majdnem
olyan szellemes, mint az egy-egy poénra
kihegyezett Julia Donaldson-könyvek, és
majdnem olyan látványos, mint Nick
Sharatt harsány, színes kötetei. Sőt,
kapunk valami olyan plusz szirupos bájt,
amelytől az elmúlt időszakban irtóztak a
magyar illusztrátoraink. Kőszeghy Csilla
viszont ért a giccshez: tudja, mikor kell
pár fokkal megelőzni, vagy éppen jól
belemenni és eltúlozni, és füzetlapokból
vagy újságkivágásokból kivágott
fecnidarabokkal elviccelni a majdnem-
szirupos jeleneteket. Közben pedig
megteremt egy olyan figurát Bumburi
alakjában, aki nem is a hőse, hanem
inkább elszenvedője az általában nagy
galibákhoz vezető kalandoknak. (Igen:
mindent elszúr, minden borul, ömlik, de a
végén persze a világ megmenekül.) Hogy
ez nagyon úgy hangzik, mint egy
burleszk a húszas évekből vagy mint egy
lekerekített és finomított abszurd angol
történet? Nem véletlen: a szerző-illuszt-
rátor Londonban tanulta a mesterségét,
és nyugodtan mondhatjuk, hogy
majdnem hozza is a brit kollégákéhoz
hasonló színvonalat.
I
gazi világsikerről van szó,
amely a szakmát és a
közönséget is meggyőzte:
megkapta a New York
Times díját, majd a
Coldecott-érmet (a díjat
amerikai gyerekkönyv-
tárosok ítélik oda), és
hosszú ideg szerepelt az
amerikai eladási listákon is.
Már az alapötlet is non-
szensz és vicces: egy olyan
könyvről van szó, amely
meg akarja hozni a kedvet a
könyvekhez! Ehhez persze
előbb meg kellene hozni a
kedvet ehhez a könyvhöz is,
de ne akadjunk fenn ilyen
prózai részleteken. Ha a
szöveg nem is, a 60-as évek
Amerikáját (és nekünk egy
kicsit a
Sicc
et) idéző
illusztrációk biztosan
kíváncsivá teszik az
üzenettel megcélzott
gyerekeket, minket
felnőtteket pedig a
provokatív és zseniális cím
foghat meg legjobban.
Történet egyébként nem
igazán van: egy nagyon
rövid, de annál szelleme-
sebb dialógust követhetünk
figyelemmel, amely során
egy szamár arra próbál
rájönni a majommal
beszélgetve, hogy miben
különbözik a könyv a
számítógéptől. Kiderül,
hogy bár nem lehet
görgetni, nincsenek rajta
harcolós játékok és Twitter
sem, azért mégsem olyan
unalmas dolog: a szamár
legalábbis, miután belené-
zett
A kincses
sziget
be, órákon
át nem képes
letenni. Bár
megjegyzi, hogy
mindezt lehetett volna
rövidebben is (egész
pontosan így: „HJS: rrrr.
OK? Lol! Jim: :-(! :-) ), a
könyv végére könyvrajongó
lesz. A tanulság szerencsé-
re nem az, hogy a számító-
gép rossz, a könyv pedig jó,
hanem az, hogy mindkettő
másra és másképpen jó. De
nem is a tanulság itt
annyira a lényeg, hanem az
apró poénok („Hol az
egered?”, kérdi a szamár,
mire a majom felemeli a
kalapját, ahol ott lapul egy
igazi egér), és azok a
filozofikus, okos kis
képaláírások, rámutatások
(„Ez egy egér.”, „Ez egy
szamár.”, „Ez egy majom.”
stb.), amelyek megerősítik
a könyv alapgondolatát,
miszerint nem az összeha-
sonlításon és rangsoroláson
keresztül ismerhetjük meg
jól a világ jelenségeit,
hanem azzal, ha
különálló,
egyenrangú
létezőknek
tekintjük őket,
és egyszerűen
elmerülünk a
lényegükben.
Kőszeghy Csilla:
Bumburi és
a papagáj
Lane Smith:
Ez egy
könyv
2
+
4
+
Gyerekkönyvek
őszi
és
téli
estékre
42 könyves magazin