Basic HTML Version
tát vett feleségül. Murakami sosem olvassa
el japánul saját könyveit, mert nagyon
zavarba jön, de a fordításokat nagyon
élvezi. Szereplői mindig japán emberek,
mert fontosnak tartja, hogy saját népéről
írjon, még akkor is, ha életük egy külföldi
olvasó számára szokatlannak hathat.
Könyvei a kortárs japán városi élet portréi.
Nem rajong a csoportokért, és nem tagja
irodalmi köröknek sem. Igazi magányos
irodalmi hagyományaival.
A keretet meghagyta, de
mindent eltávolított a
belsejéből, hogy megtölthesse
valami friss és eredeti
tartalommal. Első két regényét
olyan gyengének és kiforrat-
lannak tartotta, hogy nem
jelenhettek meg Japánon kívül,
de ma már inkább hasznos
tanulási folyamatként tekint
rájuk. Különbözőnek lenni
Japánban nem volt könnyű. A
hazai kritikusok nehezen
fogadták lázadását, szélhá-
mosnak titulálták, sőt egyikük
eldobható ponyvának
minősítette munkáit. Sikerei
azonban rácáfoltak a negatív
kritikákra. Ma már ő az
irodalmi Nobel-díj legnagyobb
esélyese, a fogadóirodákban a
legkisebb szorzóval, 7:1
arányban lehet pénzt tenni a
győzelmére.
Murakami vallja, hogy az
íráshoz fizikai erő is szüksé-
ges. Munkamódszere nagyon
sajátos. Ha ír, mindennap
hajnali négykor kel, és öt-hat
órát dolgozik. A munka
végeztével fut tíz kilométert,
vagy úszik másfelet (esetleg
megteszi mindkettőt), aztán
olvas egy kicsit, zenét hallgat,
és este kilenckor lefekszik
aludni. Könyveinek első
változata mindig fél évig
készül, majd újabb hét-nyolc
hónapig tart, amíg csiszol, farag, és
változtat rajtuk. Általában négy-öt
változat készül el, mielőtt befejezettnek
tekintené az írást. Tehetségre isteni
ajándékként tekint, ezért próbál a lehető
legalázatosabb maradni. Saját regényeinek
angolra fordítását három állandó fordítóval
oldja meg – aki kapja, marja alapon.
Egyikük szerény és kedves, másikuk precíz
és aprólékos, a harmadik pedig egy igazi
bohém, aki egy mianmari politikai aktivis-
farkas, feleségén kívül
nehezen viseli a
társaságot. A
dzsesszklubban
mindennap beszélget-
nie kellett a vendé-
gekkel, amibe egy
életre beleunt, ezért
megesküdött, hogy soha
többé nem beszél senkivel,
akivel nem akar. Saját
bevallása szerint nem egy
nagy szónok, ennek ellenére
vendégelőadóként dolgozott a
Princetonon, és a kaliforniai
William Howard Taft egyete-
men is. Szeret anonim
maradni, sosem szerepel
televízióban, nem nyilatkozik
rádióban, nem tart felolvasá-
sokat, ritkán ad interjút, és
ódzkodik a
fényképezkedéstől. Nehezen
viseli a túlzott figyelmet,
ezért a Norvég erdő megjele-
nése után nyakába szakadt
népszerűség elől
Amerikába költözött.
A japán lapok viszont
menekülésről
cikkeztek, és sokan
bírálták, amiért nem
elég patrióta.
Murakami később
letett emigráns írói
álmairól, és vissza-
ment Tokióba, mert japánsága
sokkal mélyebben gyökerezik
annál, hogy csak úgy félredob-
ja.
„Néha, ha belenézek a tükörbe, egy
nagyon különc embert látok. A következő
pillanatban viszont egy teljesen normális
alakot. Ez ijesztő. Nagyon ijesztő” – vála-
szolta egy korábbi interjúban arra a
kérdésre, hogy milyen embernek tartja
magát. Mágikus világa épp ebből a
kettősségből építkezik. Minél közelebb
kerülsz hozzá, annál kevesebb valóságot
kapsz.
•
Mit kell tudni
Murakamiról?
Japán-tenger
Csendes-óceán
Japán
Kiotó
京都市
születési
idő és hely
1949. január 12.,
Kiotó
családi háttér
apja
, Csiaki, egy buddhista szerzetes
fia;
anyja
, Mijuki, kereskedőcsaládból
való
hobbik
dzsessz,
hosszútávfutás
magassága
168 cm
kedvenc filmrendezője
Aki Kaurismäki
http://imdb.to/PZIdpZ
kedvenc dzsesszzenészei
Stan Getz, Gerry Mulligan,
Miles Davis, Charlie Parker
az első lemez,
amit megvásárolt
The Many Sides of Gene Pitney
az első könyv, amit
angolul olvasott
Ross Macdonald: The Name is Archer
kedvenc zenéi
futáshoz
The Rolling Stones:
Sympathy For The Devil
Eric Clapton:
Reptile című albuma
legjobb ideje
maratoni távon
3 óra 27 perc
(New York City Marathon, 1991)
6 könyves magazin