körben léptek be a munkaerőpiacra – és
ez kétségkívül jó dolog –, de mindez
nem változtatta meg a lengyel családok
struktúráját. A katolikus egyház volt és
van a legnagyobb hatással a családok
életére. Ez amiatt fontos, mer t a nők
két műszakban dolgoztak: egyszer a
munkahelyükön és másodszor otthon,
ahol a férj mint a család feje semmilyen
részt nem vállalt a háztar tási teendők-
ben. Így a nők a lengyel anya erős
alakját öltötték fel, de valóságos
hatalmuk a dolgok fölött nem volt. A
regényben egyetlen olyan rész van,
amikor a főhős, Jadzia kiáll valamiér t,
ami csak az ő számára, a saját boldog-
sága miatt fontos. Ez pedig az, amikor
felkerekedik és elmegy Varsóba, hogy
láthassa kedvenc sorozatszínészeit,
Isaurát és Leonciót. Mer t Jadzia annak
ellenére, hogy ilyen nevetséges vágyai
vannak, képes küzdeni ér tük. Képes
felülni a vonatra, és egy egész napot
utazni, hogy megérezze, több is van a
világon, mint Wałbrzych.
Tehát amellett, hogy sokszor érződik a
szövegen egyfajta gúny, amellyel
Jadziát figyeli az elbeszélő, mégis
szeretnivaló karakter?
Ez a gúnyos hang a narrátor hangja a
könyvben. Ő pedig nem más, mint
Dominika, Jadzia lánya. A lányok, mint
az köztudomású, elég összetett
érzésekkel viseltetnek az anyjuk iránt,
főleg, ha gyökeresen másfajta életre
vágynak, mint ő. Az empátia és a harag
között ingadozik ez a hang, és bizony
van benne jó adag irónia is, amely segít
a lánynak védekezni, amivel kivédheti,
hogy az anyja hatalmas alakja elnyomja
őt. Nagyon nehéz kiszakadni egy olyan
tör ténetből, amelyet a környezetünk
akar megíratni velünk. Az anyák arra
tanítják a lányukat, hogy hogyan
legyenek nők. De mi van, ha a lány
másmilyen nő akar lenni? Ilyen például
a német férjek esete: magam is átéltem
azt, amit sok más fiatal lengyel lány,
akinek boldogsága kulcsát egy tehetős
német férjben látta a család. Nos, én
teljesen alkalmatlan lettem volna erre a
szerepre, ahogy Dominika sem erre
vágyik a könyvben.
Mennyire nevezhető önéletrajzinak a
regénye?
Nem, az önéletrajz egyáltalán nem
érdekel. Bár az apám magas rangú vájár
volt a bányában, de a regénybeli apa,
Stefan alakja mégsem róla van mintáz-
va. Nem magamra és a tör téneteimre
figyeltem, amikor elkezdtem írni a
regényt. Olyannyira el akar tam távolí-
tani magamtól a témát, hogy még a régi
naplóimat is megsemmisítettem.
Persze a könyvben ott vannak a
népköztársaságbeli emlékeim, de a
szereplőim kitaláltak. Egyetlen valódi
alakot idézek meg a könyvben, mégpe-
dig a nagyapámat. Par tizánkapitány-
ként tűnik fel, aki nem hagyja, hogy
társai agyonlőjék az ellenséget. Anyai
nagyapám kapitány volt a honi hadse-
regben, csak homályos kép él bennem
róla. Őt idézem meg a könyvben egy
jólelkű par tizán képében.
Miért áll hozzánk
közel a regény?
Annak ellenére, hogy a Homok-
hegy Lengyelország Wałbrzych
nevű városának panelerdeje, a
regény játszódhatna bárhol
Magyarországon, a békéscsabai
Lencsésin vagy a kiskunfélegyházi
Petőf-telepen, de valószínűleg a
volt Csehszlovákiában, Romániá-
ban és az összes többi volt kommu-
nista országban is. A három
főszereplő, Jadzia, Zofa és Domi-
nika sorsa egyedülálló és különle-
ges, a díszletek és háttér viszont,
amit Joanna Bator olyan nagy élve-
zettel jellemez, a mi közös és jól
ismert örökségünk, minden gyűlölt
és szeretett, mulatságos és könny-
fakasztó részletével együtt. Ez az a
világ, ahol rántott húst, uborkasalá-
tát és fasírtot tesznek a nők a
vasárnapi asztalra, ahol gondosan
gyűjtik a nyugati kozmetikumok
dobozait a fürdőszobában, ahol az
előkelőség netovábbja a
csecsebecsekollekció a nappali
szekrénysorának mustárszínű üveg
vitrinajtaja mögött.
(m.anna)
Joanna Bator
1968-ban született Wałbrzychban.
Az egyetemen kultúrantropológiát
tanult, majd elkötelezett feminista
lett. Évekig élt és kutatott az
Egyesült Államokban, majd
Japánban. Lengyelországban az
Információtechnológia Japán
Intézetének oktatója volt, tanulmá-
nyokat, esszéket és novellákat
egyaránt publikál. Első regényéért,
a
Homokhegy
ért elnyerte a
legrangosabbnak számító lengyel
irodalomi díjat, a NIKE-t.