„Az Így írtok ti máig is a legötletesebb, s
talán a legbátrabb magyar irodalomtörté-
net. S persze a legkajánabb is” – írta Illés
Endre majd hetven évvel a kötet megjelené-
sét követően. Szavai érvényesek száz évvel
az első kiadás után is. Hiszen a jó irodalmi
karikatúra sokkal több stílusos tréfánál: a
kifejező jellemzés mellett önbírálatra is
sarkall. Feladatát ráadásul igen érzékletesen
teljesíti, mert nemcsak értekezve, hanem a
tárgyául választott művészek stílusjegyeit
felnagyítva-eltorzítva, műveiket tréfás-gú-
nyos modorban újrateremtve mutat rá azok
hibáira, modorosságára. Irodalmunkban
– bár a huszadik század elején elszórtan
akadtak előzményei – Karinthy ismerte fel a
műfaj lehetőségeit, és elsőként ugyancsak ő
tett kísérletet az átfogó önvizsgálatra is.
Tolla hegyére tűzött „áldozatait”
átgondolt program alapján válogatta. Az
Így
írtok ti
ugyanis jó szolgálatot tett a
századelő modern irodalmi törekvéseinek, a
nevettetés erejével így voltaképpen a
Nyugat körének győzelmét készítette elő.
Kosztolányi visszaemlékezése szerint az
első kiadás „annak idején annyira népszerű
volt, hogy sokan csak belőle ismerték meg a
legújabb magyar irodalmat, aztán a
torzképek nyomán kezdtek érdeklődni az
eredetiek iránt is.” Az
Így írtok ti
egy félig
már bebocsátást nyert, de még mindig
kopogtató nemzedék hangján szólalt meg,
és mondott egyszersmind okos kritikát is
erről a hangról. Szerzője és kortársai
egyaránt tisztában voltak vele, hogy
Karinthy gyűjteménye nagyban hozzájárul a
születőben lévő nemzedéki hang felerősíté-
séhez. Ahogy Gellért Oszkár fogalmazott:
igazán azok a szerzők sértődtek meg, akik
kimaradtak, akikről Karinthy nem írt
karikatúrát. Az
Így írtok ti
egyszerre
élvezetes irodalomtörténet és pontos
generációs arcképcsarnok tehát. Igazi
témája viszont a kezdő író küzdelme az
érvényesülésért, illetve az új nemzedék
harca az elismerésért.
Egy kezdő író vázlatkönyvéből
„Ha otthon, a családban, egy-egy könyvet
olvastak, az illető mű modorában beszél-
tem, vacsoráztam, viselkedtem. Nagyon
mulattak ezen, bizonyára, mert jól játszot-
tam. Egy este Dorian Gray modorát
játszottammeg. Annyira sikerült eltalálnom
a wilde-i hangot, hogy valaki ezt följegyezte,
és ebből lett a Dorian Gray blokálni, ami az
Így írtok ti első darabja. Ez megjelent a
Fidibusz
ban, és egy csapásra népszerűvé
tett.” A sorozat 1908. áprilisában indult
útjára a Fidibusz című lapban,
Egy kezdő író
vázlatkönyvéből
címmel. Nagy Lajos jegyzi
meg, hogy megjelenésük után két-három
napig Karinthy irodalmi karikatúráiról
beszélt az egész város. Az
Így írtok ti
tulajdonképpen az itt közölt írások váloga-
tott, szerkesztett gyűjteménye. A karikatú-
rákat a „kezdő író” vissza-visszatérő alakja
fűzi történetté. A kezdő író a szerző – nem is
túl elemelt – alteregója a szövegek közti
átkötésekben jelenik meg. Célja, hogy
bebocsátást nyerjen az irodalom
pantheonjába, és ennek elérése érdekében
különféle praktikákhoz fordul. Az
Így írtok ti
tehát a karikatúrák közé rejtve a kezdő író
kiábrándító tapasztalatait, irodalmi
vesszőfutását meséli el. A modernekkel már
első megszólalásában szakít a beszélő, hogy
aztán kabarékuplét szerezzen, majd
gyermekirodalmi és tárcaírói szárnypróbál-
Azok sértődtek
meg, akik
kimaradtak
100 éves az
Így írtok ti
Szöveg:
Vass Norbert
|
Kép:
a PIM gyűjteményéből |
címke:
nyugat, paródia. játék, irodalomtörténet
Hálás műfaj a paródia. Kétszeresen is. Ha sikerült, népszerűséget hoz szerzőjének,
és ha eltalált, a megcsipkedettre is felhívja az olvasó fgyelmét. Karinthy Frigyes
száz esztendeje megjelent paródiagyűjteménye – vagy ahogy ő nevezte,
irodalmi karikatúrái –, az
Így írtok
ti átütő sikert, valóságos szenzációt hozott,
ugyanakkor egy életre – sőt még tovább – meghatározta Karinthy helyét a
magyar irodalomban. Attól fogva ő a nevettető, a kiváló stílusérzékű humorista,
a sziporkázó fenegyerek, aki frissességével elképeszti beszélgetőtársait,
szellemességével lehengerli olvasóját. Kevesen veszik észre, hogy a bohóc álarca a
„nevető bölcset”, a kívülálló szemével látó higgadt, gondterhelt gondolkodót rejti.
30 könyves magazin