kezdve Faragó Ágnes tervezőn át mindenki,
aki hozzányúlt ehhez a könyvhöz, nő volt, míg
amásik két kiadónál férfak foglalkoztak vele”
– mondja Lovas Nagy Anna.
Verazélet a periférián
Mikor megjegyzem, hogy az első harminc
oldal kissé nehezen kisilabizálható fejezetei
után éles váltással letisztul a szöveg, azt
mondja, tudatos koncepcióról volt szó. „A
kezdeti szaggatottság, a sok rövidmondat, a
töredékesség hivatott visszaadni azt a
zaklatott lelkiállapotot, amiben a főhős érzi
magát. Ez a töredékes forma aztán az egész
regényt végigkíséri.”
A
Verazélet
egy szerelem, a Verára találás,
majd elveszítésének fájdalmas története,
miközben számos női sors felelevenítődik,
hogy kibontakozzon a szerelem és a vágy egy
kevésbé ismert, rejtőzködőbb oldala. A könyv
tehát nemcsak egy, hanem sok nőtörténetet
mesél el, olyanokat, amelyek a nyolc-tíz évvel
ezelőtti kor hangulatát is visszaadják.
A
Verazélet
több szempontból is periferikus
regény. Női, leszbikus, zsidó – miközben az
egész történetet végigkíséri amegélhetésért
való küszködés. És bár a zsidó identitás nem
központi tematikája a regénynek, Lovas Nagy
Anna szerint érdemes párhuzamba állítani a
különböző identitástörténetek magyarországi
alakulását az elmúlt évtizedekben. „A
szocialista Magyarországot a láthatatlanság
jellemezte, nem volt szabad lehetőség arra,
hogy valaki felvállalja a szexuális identitását
sem. A rendszerváltás utánmegindult a
fővárosi zsidóság nagy reneszánsza, ekkor
nyíltak a zsidó iskolák is. Mindent áthatott a
szabadság érzése, mindenki ovációban és
eufóriában várta a jövőt. És ez amelegekre is
jellemző volt. Nemcsak a földalatti helyeken
lehetett találkozni, hanem sorban nyíltak a
meleg szórakozóhelyek, megalakult ameleg
érdekvédelem, és később önállósodott a
leszbikus kultúra.”
Mitől feminista?
Lássuk a regénnyel kapcsolatos további
címkéket. Hogy mitől feminista? Mert Lovas
Nagy Anna szerint az lenne a cél, hogy a nőíró
egy kifejezés, ne pedig negatív jelző legyen.
„Kerüljön végre az őt megillető helyre, vagyis
jelentsen egy nőt, aki állati jól ír, ha kell, női
hangon, női tapasztalatból, és aki a mi
nőírónk. Egy országban, ahol még mindig a
konzervatív nőkép az uralkodó, tehát az elvárt
magatartás a hagyományos női szerepnek
valómegfelelés, ott minden nőíró lázadónak
tekinthető. Közben az irodalomúgy tesz,
mintha ez valami vakfolt lenne, mintha
elvárná, hogy férfmódon írjanak a nők.
Persze van néhány szerző, akit befogad, sőt
beemel amagas irodalomba az irodalomkriti-
ka, de összességébenmintha kevésbé
szeretné, hogy az a női valóság is megjelen-
jen az írásokban, amely viszont nem
megkerülhető, mert létezik. Vannak
hagyományos műfajok, ahogy ameseírás, a
szórakoztató irodalom vagy akár az
illusztrálás, ahol elfogadott a női szerzőség,
de a magas irodalom valahogy kevésbé érzi
ezeket fajsúlyosnak. Hálistennek a nők
nagyon sokféle módon írnak, de az biztos,
hogy nőként mindenképp nehezebb betörni
az irodalomba. És azokról a leszakadt
társadalmi rétegekről – romák, hajléktalanok
– még nem is szóltunk, amelyeknek van
szóbeli költészetük és irodalmuk, de nincs
lehetőségük betörni az irodalmi nyilvános-
ságba. Ezek még beemelendő részekként
állnak sorba, és várják, hogy beszéljünk róluk.
Az én irodalomértelmezésemben tehát
mindenképpen helye van az
antielitizmusnak.”
Tabu és szemérem
De mielőtt kialakulna bennünk a kép az
elesettek, kirekesztettek vagy e regény
esetében a leszbikusok kevéssé ismert
világának írójáról, fontos megemlíteni, hogy
a
Verazélet
univerzális élményekről (is)
beszél, ahogy a család, a szerelem, a
barátság, a vágy, az erőszak és a szegénység
is az. Ez a regény tehát nem rétegregény,
nem csak nőknek és nem csak leszbikusok-
nak szól. És hogy milyen tabukat dönt?
„Szokták mondani, hogy a leszbikus világ
rejtőzködő világ. Hát, ha nem rólam van szó,
akkor lehet, én ugyanis nem vagyok
semmiképpen sem rejtőzködő. A leszbikusok
viszont, éppen azért, mert a többségi
társadalom túlszexualizálja, és azt gondolja,
hogy a férfvágy kiszolgálására való
látványosság, különösen nem szeretnek a
szexualitásról beszélni. Ezért azt hiszem,
hogy a leszbikusok java része még szemér-
mesebb, mint akár a heteroszexuális nők
nagy része. Ami viszont a társadalmi
jelenlétet illeti, szerintemazok a szabad
leszbikusok, akik nem élnek rejtőzködő
életformát, az a nem is kevés ember
rendszeresen hallatja a hangját, jelen
vagyunk az összes olyan fesztiválon, ahol a
leszbikusok megjelenhetnek, rengeteg flm
és több szépirodalmi kiadvány is született.
Ugyanakkor el kell fogadni szerinte, ha
valaki nem szeretné felvállalni másságát. Ezt
az utóbbi évek történései sem könnyítették
meg, elég a felvonulások provokációira vagy
a kormány által előírt családmodellre
gondolunk, amelyből amelegek és a
leszbikusok egyszerűen kimaradtak, mintha
ők nem családban élnének. Ahogy mondja,
„nem lehet kényszercomingoutoltatni az
embereket. Ez mindenkinek a saját döntése,
mindenkinek időt kell hagyni, hogy megélje,
éppen hol tart a saját identitásában.”
INFO
: Havas Kinga | [email protected]
tel.: 36 1 430 4563 | fax: 36 1 430 4579
Végre tavasz van ,
a Dizájnshop is
virágzik